90. Kossuth utasítása Bem József altábornagynak a fősereghez való csatlakozásról+

Debrecen, 1849. május 12.

 

Tisztelt altábornagy úr!

Beteg és rendkívül el lévén foglalva, csak röviden írok.

Az ellenség – új csapatokkal erősbödve – azon a ponton van, hogy új inváziót tegyen Mosonyon át. Az orosz mintegy 80 000 emberrel a lengyel határokon álló Krakkó mellett*. Mi még mindig Buda előtt veszteglünk*. Jellačić* körülbelül 14 000 emberrel hidat ver Mohács mellett azon világos szándékkal, hogy a rácokkal a Bácskában egyesüljön, és Péterváradot a Duna bal partján megszállja.

Szilárd meggyőződésem: ha most tábornok uraink közül mindegyik külön feladatban jár el, s nem működnek gyorsan valamennyien együttesen egy kombináció szerint, akkor gonosz bajba jutunk, s különösen a kombinált bánsági hadsereg lesz veszélyeztetve. Puchner* alulról*, Jellačić* fölülről*, a rácok és határőrök a középen a temesvári és az aradi őrséggel együtt veszélyesekké válhatnak – legalább erőink összpontosítását sokáig gátolhatnák.

Míg ellenben ha ön, egyes kerületek részleges megszállásával felhagyva, egész kombinált erejét (saját, Perczel és Vécsey* erejét, mintegy 20 000 ember) gyorsan egyesíti, magát Puchnerre* veti, ezt megsemmisíti, s öt-, legföljebb hatezer emberrel Aradot és Temesvárt megszállva hagyván, gyorsan átkel a Tiszán, és Bácsot és Szegedet négyezer emberrel megszállván, mindjárt átmegy a Dunán, akkor bizonyos, hogy a haza meg van mentve.

Ezért ismétlem a sürgős felszólítást: haladék nélkül összpontosítsa ön erőit, és működjék villámgyorsan, különben lehetséges, hogy ama szomorú szükségességbe jutok, miszerint kénytelen leszek nehány nap múlva a Bánságot kiüríteni, és az ottani erőket felrendelni.

Ezért még egyszer, tábornok úr, összpontosítás és mielőbbi főcsapás, részleges eredmények semmi hasznot sem hajtanak számunkra.

Különös nagyrabecsüléssel maradok.




Hátra Kezdőlap Előre