Debrecen, 1849. május 28.
Tisztelt tábornok úr!
Benső szomorúsággal vettem önnek folyó hó 26-i levelét, melyből azt kelle látnom, hogy ön a minisztertanács határozatának* – mely szerint ön egy körülbelül tizenkét-tizenhat-húszezer főnyi sereggel saját parancsnoksága alatt vonuljon át a Dunán – s az én legbensőbb óhajtásomnak nem akar engedni, és azon pillanatban jelenti ki, miszerint vissza kíván térni Erdélybe, midőn a kormány teljes bizalommal önnek a szabadság ügyéhez való ragaszkodása iránt bizonyossággal várta a tudósítást, hogy ön a Duna jobb partjára vonult. Már az ön dicsőségkoszorúzott neve roppant súlyt vetett volna a háború mérserpenyőjébe – aminek természetesen az ön kimaradása következtében el kell esnie! Mily szerencse az ellenségre nézve! De a pillanat, a dolgok állása oly fontos, hogy az elnökletem alatt ma tartott minisztertanács ismételve odanyilatkozott, miszerint megmarad a már hozott határozat mellett.
A haza elismeri az ön magas érdemeit, sok hálával tartozik önnek, s mindig szívén fogja viselni, hogy ezt tényekkel is bebizonyítsa! Az ön neve Magyarország történetével elválaszthatlanul és bensőleg össze lesz kötve, s évkönyveinknek mindig dísze leend! De a hazának, a szabadságnak java, sőt ennek keleten való fönnállása a feladat, ennek megoldására van ön a sors által kiszemelve! Kérem önt, ne engedje magát semmi melléktekintetek által sem vezettetni, vegye át az önnek ajánlott parancsnokságot, érje el a célt, mi csak babért teremhet az ön számára! Tegye meg ezt ön a haza –, a szabadságért, sőt az én kedvemért – ki önnek fönséges erényeit, önnek bátorságát és hadvezéri tehetségét nagyra tudom becsülni. A megállapított tervtől nem állhatok el – azt keresztül kell vinni! A megállapított hadműveleti terveket nem lehet megzavarni, az ország kormányát nem szabad lehetetlenné tenni. A kormány kell hogy arra számíthasson, miszerint rendeletei pontosan keresztülvitetnek, különben a többi hadtestek, melyeknek mozdulatainál az egész dispozíció számba tőn véve, veszedelemnek lennének kitéve.
A minisztertanács elhatárzá, hogy Vukovics* igazságügy-miniszter urat mint a kormány közegét önhöz küldi, miszerint közölje önnel a körülmények fontosságát, s önt bírja rá, hogy vegye át az önnek ajánlott parancsnokságot. Ha a miniszter úrnak nem sikerül önt erre reábírni, akkor a miniszter úr teljes hatalommal van ellátva azt és úgy tenni, amint a hazának java kívánja, mert ezt egyáltalában semmiféle tekintetnek nem lehet feláldozni. Magyarország és a szabadságnak sorsa, sőt Európának s kivált az ön házáfának sorsa csak Bécs falai alatt dőlhet el és fog eldőlni. Fontolja meg ön ezt, nagyon tisztelt altábornagy úr, és határozza el magát! Az ön választása nem lehet nehéz!