Budapest, 1849. június 27.
A nemzet kormánya a néphez!
A haza veszélyben van!
Fegyverre! Fegyverre minden honpolgár!
Ha rendes eszközökkel vélnők megmenthetni a nemzetet, nem kiáltanók ki, hogy a haza veszélyben van.
Ha egy gyáva gyermeknemzet élén állapánk, mely rémületében inkább elvész, hogysem magát védelmezze, óvakodnánk meghúzatni országszerte a vészharangokat.
De mivel tudjuk, hogy hazánk népei egy férfias nemzet, mely magával számot vetett, midőn a legistentelenebb elnyomás ellen magát megvédeni elhatározó: félretesszük a sem hozzánk, sem a nemzethez nem illő szépítgetést, titkolózást és áltatást, s nyíltan és tartózkodás nélkül kikiáltjuk, hogy a haza veszélyben van.
Mivel bizonyosak vagyunk, hogy a nemzet képes magát és hazáját megvédeni, azért tudtára adjuk tartózkodás nélkül a veszélyt egész nagyságában, felszólítjuk Isten és a haza nevében, hogy a veszélynek bátran szemébe nézzen, s fegyverre kiáltunk minden honpolgárt!
Nem biztatjuk, nem kecsegtetjük semmivel, sőt kimondjuk egyenesen, hogy ha az egész nemzet férfias határozottsággal fel nem kél magát utolsó csepp vérig védeni, hiában omlott annyi nemes vér, hiában volt minden eddigi erőlködés, el fog veszni hazánk, elvész nemzetünk, s e földön, melyben apáink szent hamvai nyugosznak, melyet Isten szabad örökségül szánt utódainknak, e földön a muszka korbács fog uralkodni a népnek rabszolgaságra vetett maradványai felett.
Sőt megmondjuk azt is nyíltan, tartózkodás nélkül, hogy ha a nép közös egyesült erővel nem védi magát, éhen vész el, kit a vad ellenség fegyvere le nem öl, éhen vesz el, mert a vad muszkák nemcsak legázolják véres verejtéktök gyümölcsét, a már-már aratásra váró vetéseket, hanem vérző szívvel adjuk a nép tudtára, hogy a hazánkba nagy erővel betört vad muszkasereg levágja, leéteti, s amit le nem vághat, letiporja vagy alomnak használja fel az érett és éretlen gabonát; pusztítva, gyilkolva megyen előre, s vért, lángot, éhséget, nyomorúságot hagy hátra maga után.
Amerre a muszka vad sereg jár, ott a nép hiában szántott, hiában vetett, idegen rablócsordák emésztik fel véres verejtéke gyümölcsét.
De az igazság Istenébe vetett bizodalommal megmondjuk azt is, hogy e veszély csak azáltal válhatik halálossá hazánkra, ha a nép magamagát gyáván elhagyja, ha ellenben házának, hazájának, családjának, aratásának, saját életének bátran védelmére kél kaszával, baltával, bottal, kővel s amivel lehet, a nép elég erős arra, hogy az istentelen ausztriai császár által szép hazánkra hozott muszka csordák utolsó emberig elhulljanak a szabad magyar nép bosszuló karjai alatt.
Ha eltitkolnók vagy kicsinyelnők a veszélyt, ezáltal azt senkiről el nem hárítanók.
De ha nyíltan megmondjuk tartózkodás nélkül, úgy, amikint van, a nemzetet saját sorsának urává tesszük.
Ha van a népben életerő, meg fogja magát, meg fogja hazáját menteni.
Ha pedig gyáva félelemtől elfogulva tétlenül marad, úgy elvész menthetlenül.
Aki magán nem segít, azt az Isten sem segíti meg:
Ezennel tehát kötelességünk érzetében tudtul adjuk Magyarország minden lakosainak: hogy az Istentől, erkölcstől és emberiségtől elvetemedett ausztriai császár Magyarország legyilkolása végett csakugyan nyakunkra hozó a vad muszka seregeket.
Tudtul adjuk: hogy Galíciából, Árva, Szepes, Sáros és Zemplén megyéken át mintegy 46 000 főnyi muszka sereg* tört be hazánkba, és folyvást ütközve előbbre meg előbbre nyomul.
Tudtul adjuk, hogy ezenkívül Erdélybe is muszka seregek törtek be* Bukovina és Moldva felől; kikkel seregeink máris véres csatákat vívtanak.
Tudtul adjuk, hogy a muszka segítségben bizakodva, Erdélyben az oláh lázadás újra kiütött; és hogy az istentelen ausztriai császár saját utolsó erejét is összeszedte a magyar nemzet kiirtására.
És tudtul adjuk polgártársainknak, miképpen, ámbár oly bizonyos, mint hogy Isten a mennyekben van, hogy ha a muszkáknak magyar hazánkat legyőzni sikerülne, ebből Európa minden népeinek szolgasága következnék: mégis külföldről semmi segítséget nem várhatunk, mert az uralkodók leigázva tartják a népek rokonszenvét, s némán és tétlenül néznek igazságos küzdelmeinkre.
Nincs tehát senki, akiben reménylhetnénk, mint az igazságos Isten és saját erőnk, és ha saját erőnket fel nem használjuk, még az Isten is el fog hagyni.
Súlyos napoknak nézünk elibe; de ha bátor szemmel elibe nézünk, szabadság, boldogság, jólét és dicsőség vár a nemzetre.
Az isteni gondviselés útjai kiszámíthatlanok – kísérteteken és szenvedéseken keresztül vezeti népeit a boldogságra.
Magyarország harca nemcsak a mi harcunk többé. – Ez a nép szabadságharca a zsarnokság ellen.
A mi győzelmünk a népek szabadságának győzelme, a mi halálunk a népek szabadságának halála.
Isten minket választott ki, hogy győzelmünk által a népeket megváltsuk a testi szolgaságtól, miként Krisztus a lelki szolgaságtól megváltotta.
Ha mi győzünk a zsarnokok által reánk uszított csordákon: győzelmünk következtében olasz, német, cseh, lengyel, oláh, tót, szerb, horvát szabaddá leszen. Ha mi vesztünk, leáldozik minden népek felett a szabadság csillaga.
Érezzük tehát magunkat a népszabadság felszentelt bajnokainak. Ezen érzelem szilárdítsa keblünkben az elszánt akaratot; ezen akarat eddze meg karjaink erejét; ezen erő mentse meg hazánkat gyermekeinknek, mentse meg a szabadság élőfáját, mely sehol sem fog többé gyökeret verni, ha gyávaságunk miatt nálunk kidűl, a két zsarnok császár Istentől megátkozott fejszéje alatt.
Magyarország népe! Akartok-e meghalni a vad muszkák irtó vasa alatt? Ha nem, védjétek magatokat!
Akarjátok-e látni, mint tiporják a távol éjszak kozákjai apáitok, feleségeitek, gyermekeitek megfertőztetett tetemeit? Ha nem, védjétek magatokat!
Akarjátok-e, hogy a lakosság egy része a távol Szibériába vagy a zsarnokok külháborújába elhurcoltassék, más része járomba görnyedjen a muszka kancsuka alatt? Ha nem, védjétek magatokat!
Akarjátok-e lángba borítva látni falvaitokat, leétetve, letiporva vetéseiteket? Akartok-e éhen halni a földön, melyet véres verejtékkel míveltetek? Ha nem, védjétek magatokat!
Mi a nemzet akaratából Magyarország és hozzá tartozó részek és tartományok kormánya, az örökké való Isten és a haza nevében felszólítjuk a népet az önvédelemre; a reánk bízott hatalomnál és kötelességnél fogva pedig rendeljük és parancsoljuk:
1. A hazánkba betört muszkák és azokat behívó istentelen ausztriai császár ellen az általános keresztes népháború ezennel megkezdetik.
2. A keresztes háborúnak megkezdése a legközelebbi hétköz- és vasárnapon minden templomokban a lelkészek által, minden község piacán az elöljárók által kihirdetendő, s harangzúgással az egész országnak tudtul adandó.
3. Kihirdetés után minden ép férfiú, ki karját bírja, magát 48 óra alatt valamely fegyverrel ellátni tartozik, akinek lőfegyvere vagy kardja nincs, az kaszát és baltát ragadjon; a kasza rohamra, a balta pedig kézi viadalra bátor kézben alkalmas fegyverül szolgál.
Nem magyar az, cudar az, aki fegyverben válogat, és nem védi magát azzal, ami kezébe akad.
4. Amerre a vad muszka had közelg, éjjel-nappal őrök állíttassanak ki tornyokra, hegytetőkre: kik, ha az ellenség közelg, jelt adjanak, s jeladásra a harangok az egész vidéken félreveressenek; a vészharangszóra pedig a nép minden községben gyűljön össze azonnal, s tömegestől menjen azon gyűlhelyre, melyet vidékenként az illető törvényhatóság tisztviselői, vezére előre kijelölendnek.
Ahonnan pedig a vad ellenség előbbre nyomul, háta mögött a nép keljen fel tömegestől, és rontsa és pusztítsa a rendetlenül száguldozni szokott kozákokat s elmaradozó más fegyvereseket.
Különös gondja legyen a népnek, hogy az ellenséget éjjel soha pihenni ne hagyja, hanem véletlenül megrohanó és ismét hirtelen visszavonuló támadásokkal, lármával, harangfélreveréssel, tűzrakásokkal örökkén nyugtalanítsa, hogy ne ismerjen soha pihenést e földön, melyet istentelenül megtámadott.
5. Az ellenség elöl minden eleséget, marhát, bort, pálinkát el kell takarítani rejtett hegyközi helyekbe vagy lápok, mocsárok közé, hogy éhen legyen elveszni kénytelen.
6. Mielőtt valamely helységet megszállana, abból minden élőlény takarodjék ki, s ha megszállotta, bátor férfiak gyújtsák fejökre a házakat, hogy vagy lángok martalékaivá legyenek ellenségeink vad csordái, vagy legalább pihenésüktől megfosztassanak.
E század elején, midőn Napóleon* a muszka birodalmat megtámadá, ezáltal menték meg magokat a muszkák az enyészettől.
Most pedig úgy is látjuk, hogy az ellenség gyújtogatva pusztít: hány város és falu lett már az ellenség kanócainak martalékává! Csak most e napokban is az ausztriai császár katonái Sopron megyében Bősárkány védtelen lakosait megtámadva, minden házat egytől egyig felgyújtottak*.
Ha már tehát égni kell, égjen akkor, midőn az ellenség tanyáz benne*. Ha győzünk, lesz hazánk, és az elpusztult falvak felvirágoznak, ha pedig legyőzetünk, úgyis minden elpusztul, mert irtóháborút viselnek ellenünk.
7. Amely városok vagy helységek útban s akkint fekszenek, hogy eltorlaszolhatók, elsáncolhatók – mint például Eger városa –, azok közös munkával azonnal védállapotba helyeztessenek, hogy a kozákok beszáguldozása akadályozva legyen.
8. A lelkészek, mint illik, és immár el is rendeltetett, keresztet ragadjanak, s vezessék a népet a vallás és szabadság oltalmára.
9. Az egész országban mindenütt népgyűlések tartassanak, és azokon helybeli körülmények szerint a hon- és vidékvédelem módjai elrendeztessenek.
10. Borsod, Gömör, Abaúj, Zemplén, Heves Tiszán inneni része, Nógrád, Fülek vidéke, és a Jász kerület a keresztes háborút mindjárt mozgásba tegyék, s a keresztes hadak alkalmazása iránt magokat a Miskolc táján táborozó vitéz hadseregünk parancsnokával* érintkezésbe helyezzék. Szabolcs megye, a Hajdú kerület, a Nagykunság, Heves Tiszán túli s Biharnak alsó része és Debrecen a Tisza őrzésére, s a tiszai vonal megvédésére különös gondot fordítsanak, s a Tiszának az ellenség általi átlépését lehetetlenné tenni iparkodjanak. Pest megye pedig, Csongrád, a Kiskunság, Fejér, Tolna, Esztergom s Nógrád alsó része a keresztes hadakat rendezzék, miszerint első felszólításra a Rákos mezején öszvegyűlhessenek.
11. Mindezen rendeletek végrehajtása, rendezett tanáccsal bíró községekben magoknak a községi elöljáróknak, egyébkint pedig a törvényhatóságok bizottmányainak s tisztviselőinek kötelességökké tétetik – miért is az illető törvényhatósági kormányzók e rendeletnek a Közlönyben megjelenése s annak megkapása után azonnal bizottmányi ülést tartatni s annak közbenjöttével kellőleg intézkedni, az intézkedésekről pedig a belügyminisztériumot sürgöny útján folyvást értesíteni kötelességüknek ismerjék.
Aki a hazát fegyverrel támadja meg, az ellenség, aki pedig a haza megmentésére kötelességét nem teljesíti, az honáruló, és ilyennek fog a haza s a kormány által tekintetni.
Csak egy nagy erőfeszítés a nemzettől, és a haza örökre mentve van; de ha a nép e rendelet értelmében kötelességét híven nem teljesíti, a haza elveszett menthetlenül.
Az ország veszedelemben van.
Van ugyan vitéz, bátor, a szabadságért halni kész hadseregünk, melynek száma megközelíti a kétszázezret, melyhez, mint a szabadság lelkesült hőseihez, nem lehet hasonlítani a szolgaság bérenceit, mert azok az Isten sugárai, ezek a sötétség őrei, de a harc nem két ellenséges tábor harca, ez a zsarnokságé a szabadság ellen, ez a barbároké az összes, a szabad nemzet ellen; tehát a hadsereggel keljen fel a nép maga, melynek milliói ha segítik seregünket, kivívtuk a diadalt és szabadságot magunknak és Európának.
Tehát a hadsereggel együtt kelj fegyverre, óriás nép!
Fegyverre! Fegyverre minden honpolgár!
Így bizonyos a győzedelem, de csak így.
S ezért általános népfelkelést rendelünk és parancsolunk a szabadságért, Isten és a haza nevében*.