Szeged, 1849. július 14.
Bălcescu* és Bolliac* urak, a moldvai és havasalföldi hazafiak küldöttei azt az ajánlatot tették nekem a mellékelt iratban, hogy hatalmazzam fel őket egy román légió megalakítására, mely a mi zászlónk alatt harcolna közös ellenségeink ellen. Szívesen aláírtam ezt, mert egy ilyen légió megszervezését bölcs és politikailag nagyon hasznos intézkedésnek tekintem mind belföldi, mind külföldi vonatkozásban; lévén, hogy ez a legalkalmasabb eszköz arra, hogy leszereljük azokat a nemzeti előítéleteket, melyeket ellenségeink határainkon belül és azokon kívül olyan gondosan terjesztettek el, és ez lényegesen megkönnyítheti a mi félrevezetett oláh honfitársainknak lecsendesítését. De e terv gyors végrehajtását még kívánatosabbá teszi az a tény, hogy ha a politikai érdekek arra kényszerítenek bennünket, hogy hadseregünk egy részét az oláh határokon túlra vigyük, ez a behatolás – az oláh légióval az élen – nem lesz ellenséges megszállásnak tekinthető, az egész lakosság, mely felvilágosult honfitársait a mi zászlónk alatt fogja megpillantani, testvérekként, felszabadítókként fognak fogadni bennünket.
Elfogadtam tehát az ajánlatot, és aláírtam az iratot, mely szerint az említett Bălcescu* és Bolliac* urak fel vannak hatalmazva egy román légió megalakítására hasonló feltételek mellett, mint amilyenek a lengyel, olasz és egyéb* légiók megalakításának alapjául szolgáltak; ami a mellékelt irat különleges feltételeit illeti: ezeket teljesen önre bízom, altábornagy úr. Ön van a helyszínen, és tökéletesen ismerve az országot a lehető legjobban meg fogja értetni magát ezekkel az urakkal.
Egyébként felkértem Boczkó* kormánybiztos urat, hogy amennyiben rá tartozik, segítse ezeket az urakat, és gondoskodjék a szükségesekről, hogy tervük megvalósításához* késedelem nélkül hozzáfoghassanak.
Fogadja altábornagy úr őszinte nagyrabecsülésem kifejezését.