Arad, 1849. augusztus 8.
Miután az ország kormányának indítványára a nemzetgyűlés törvénybe iktatá a különböző népiségek kiengesztelésére és a közös jog, közös szabadság és közös haza szeretetében egybeforrasztására intézett szabadelvű rendelkezéseit*, melyek a legtágabb alapon mindent magában foglalnak, amit csak bármely ajkú polgártársunk a haza egységének szemmel tartása mellett kívánhat:
Az ország kormánya a testvériség érzetével óhajtja: hogy a nem magyar ajkú nép józan érdekeiről kellőleg felvilágosíttathassék.
És miután ennek következtében ígéretet vőn, hogy az erdélyi havasokban táborba szállott pártos román nép az ország hadait nem fogja megtámadni, s minden ellenségeskedéstül magát visszatartóztatandja, ha részünkről meg nem támadtatik:
Annálfogva az ország kormánya inkább a béke olajágával s barátság kezével engesztelni, mint kard élével büntetni lévén hajlandó, viszont meghagyta és megparancsolta az ország illető sereg- és csapatvezéreinek, hogy a hegyekben fegyverben álló román (oláh) nép ellen minden megtámadó működést függesszenek fel, s őket meg ne támadják, hacsak általuk meg nem támadtatnának.
Mely engesztelő rendelet ezennel a Közlöny útján is közhírré tétetik, s annak szoros megtartására az ország hadainak bármi névvel nevezett vezénylői s csapatparancsnokai felelősség terhe alatt szigorúan utasíttatnak.
Az osztrák és orosz honellenség irányábani hadmunkálatok természetesen sértetlenül maradván.