115. Kossuth levele Bem József altábornagynak az önvédelmi harc folytatásának akadályairól+

Teregova, 1849. augusztus 14.

 

Személyes biztonságommal semmit sem gondolok. Meguntam az életemet, mert azt látom, miképp omlik össze hazám szép épülete és vele az európai szabadság szentélye – nem ellenségeink által, hanem tulajdon testvéreink által. Ezért nem is az élet gyáva szeretete, ami távozásra indít, hanem a meggyőződés, hogy jelenlétem károssá vált hazámra nézve. Guyon* tábornok azt írja nekünk, hogy a Temesvárnál összpontosult hadsereg teljes feloszlásban van; ön, altábornagy úr, harcképtelen; Görgey* az egyetlen hadseregnek élén, mely ama jelentés után még létezett, kijelenté, hogy ő nem akar többé engedelmeskedni, hanem kormányozni. Én kérve kértem, legyen hazafi, legyen hű hazájához – és helyet csináltam neki.

Jelenleg én egyszerű polgár vagyok, több semmi. Mentem Lugosra, hogy lássam, hogyan állnak ott a dolgok, és mennyi haderőre lehet még számítani a küzdelem folytatásához.

Vécsey* tábornok hadtestét jó rendben találtam, és jó szellemtől áthatva; a többit valamennyit teljes felbomlásban. Dessewffy*, Kmety* kijelentették előttem, hogy ezen hadsereg nem fog többé verekedni, hanem az első ágyúlövésre szerteszét szaladni. Az élelmiszereknek teljes hiányát találtam, s magunkat a rekvizíció eszközére redukálva – nyomorúságos eszköz, mely ellenségünkké teszi az összes népet. A pénzsajtó, melyet a szentandrási vereség miatt Lugosra vittek, Aradra szállítva*, tehát Görgey* hatalmában. Én tehát arra a meggyőződésre jutottam, hogy ha Görgey magát megadja: Lugoson a hadsereg huszonnégy óráig sem fogja magát tartani, mivel minden megélhetési mód hiányzik. Ellenség földjén fönntarthatja ugyan magát egy hadsereg kényszerrekvizíciók és kontribúciók által: de tulajdon országában! Én részemről sohasem fogok segédkezet nyújtani erőszakos és ellenséges rendszabályokhoz népem ellen; szívesen menteném meg életem feláldozásával; de zsarolni – soha!

Látja tehát, altábornagy úr, lelkiismereti dolog ez. Én nem tehetem azt, hogy tegnap lelépjek, és ma megint megragadjam a kormány gyeplőjét. Ha a hadsereg s a nemzet másképp fogna határozni: akkor másképp alakulna a dolog; de abba Görgey* hadseregének, a legvitézebbnek valamennyi közül, belé kellene abba egyezni. Másképp én egyszerű polgár vagyok, s mint ilyen, sohasem fogok, habár csak tétlen jelenlétemmel is, segédkezet nyújtani a terrorizmus, pusztítás, fosztogatás, rekvizíciók s a népelnyomás rendszabályaihoz. Ha engem Görgey* hadserege is felszólít, hogy vegyem újból át a kormányt – ha önnek sikerülni fog nehány hadmíveletet keresztülvinni, úgy, hogy hadserege élelmezését rémuralom és a nép elleni elnyomási rendszabályok nélkül biztosítni lehet – ha a banknak újra dolgozni lehet: ezen három föltétel alatt én a nemzet hívására a kormányt megint általvenném; ha nem: nem; mert nekem a háború nem cél, hanem csak eszköz a haza megmentésére; ha nem látom valószínűségét, hogy a célt megközelíthetem: segédkezet sem akarok nyújtani a háborúnak egyedül a háború kedvéért való folytatásához.

Én tehát mint jó polgár és becsületes ember azt tanácslom önnek, állítson össze egy bizottságot népképviselőkből, mert csak a szuverén hatalom rendelkezhetik a kormány felől. Küldjön futárokat Komáromba* és Péterváradra, hogy tartsák magokat. Biztosítsa magának Aradvár parancsnokának közreműködését. Ez szükséges mindenekelőtt, nem pedig az én jelenlétem; mert miután ön most a nép elleni erőszakos rendszabályokhoz kénytelen nyúlni, hogy hadseregét fönntarthassa, én egyáltalán nem fognék ily rendszabályokat jelenlétemmel támogatni.

Fogadja legteljesebb nagyrabecsülésem kifejezését.

Kossuth Lajos

 

Utóirat: Zamoyski* és Bystrzonowski* urak azt mondják nekem, hogy becsületi kötelessége Magyarországnak a lengyel és olasz légiókat akképp diszponálni, miszerint fontos szolgálatokat tegyenek ugyan az országnak, de a legrosszabb esetben kikerülhessék a Szibériába elszállíttatást. Érzem ezen kötelezettséget, s az én kérésemre diszponálta Guyon* tábornok azokat a törökországi közlekedésnek Orsován át való biztosítására. De itt esik tudtomra, miképp altábornagy úr az orsovai őrséget (két század kivételével, kik három nap alatt a szerbek által meg lesznek semmisítve) Erdélybe parancsolta. Ma Kornyán vannak; vagy hat mérföldet mentek, és semmit sem kaptak enni. Így ezen két zászlóalj is tönkre fog menni, és Orsova kevés napok alatt az ellenség kezében lesz.




Hátra Kezdőlap Előre