Édes János

A Szentlélek munkássága

Midőn látták a népek, hogy oly együgyű emberek, minők az apostolok voltak, oly győző előadással szólottak, hogy különböző nyelveken beszélni látszanának, hogy egyszerre bölcsekké lettek, s oly igazságokat tanítottak, mik az emberi szív óhajtásival, az okosság megkívánásival egyezők voltak, lehetlen volt önkínt el nem hinniük, hogy isteni erőtűl vezéreltetnek, mert hiszen honnan lett volna e nagy bölcsesség? Azért tértek meg annyin, mert hiszen ki ne sietne a világosságra? még a növény is oda törekszik, s melyik bölcs, melyik bájos szónok nyert valaha egyszerre háromezer követőket, mint Péter? Midőn látták, hogy az erőtlen keresztyének minő tántoríthatlan lélekkel szenvedték a mártírhalált, mint föl sem vették az üldözők dühösködéseiket, mint zengtek ajkaik a lobogó lángok között is az egy igaz Isten, a fölfeszített Jézus dicséretével, lehetlen volt el nem hinniük tudományuk igazságát, mert a hazudságért józan ember nem szenved. Midőn látták, hogy a Jézus nevét vallók mindamellett is, hogy minden polgári jogokbúl kizáratva világ szerint szegények, mégis elég hatalmasok voltak magukat önállásúakká, egyházukat függetlenné tenni és virágzóvá a munkás szeretet, javaik közzé tétele s egyetértés lelke által, miszerint a sokaságnak, mely hitt vala, szívük-lelkük egy vala, és senki, amivel bíra, nem mondja vala magáénak, hanem mindenük köz vala, lehetlen volt nem sietni e szeretet társaságába, mert hiszen ki ne vágyna boldog lenni? Miután látták, hogy egy Jézus hű követője mi csüggedhetlen lélekkel bízik Istenében, kit gyermeki szeretettel Atyjának nevez, a nyomorok alatt mint mutatja meg feddhetlen életét s tiszta hitét jámbor magaviseletével, – lehetlen volt meg nem győződniük, hogy a keresztyének valami isteni ihletésben részesülnek, s örömmel nem térniük a Krisztus keresztje alá. Igaz, hogy a keresztyén vallás belső érdeme szerint is magában hordja annak minden népek közé hirtelen s erőszak nélküli elterjedésének okát, de azért ott lehet a legszentebb tudomány, a legtisztább hit, ha annak terjesztői nem szentek, nem Isten lelkétűl vezéreltettek. Mi vitte hát végbe e nagy erkölcsi változást, mi terjeszté el a jótékony hatású hitet? Istennek ama szokott munkássága, miszerint csekély okokbúl nagy következéseket fejt ki, miszerint azokkal, kik bolondoknak s erőtleneknek tartatnak, a bölcseket s erőseket megszégyeníti, közölvén velük Szentlelke munkás kegyelmeit.

E Szentléleknek legyen azért szentelve ez ünnepnap. Ehhez folyamodjál, te együgyű s tudatlan! hogy a világ bölcseit megszégyeníthesd, hogy te cselekedettel láttassál ott bölcsnek lenni, hol ők csak szóval azok, hogy magadévá tehesd azt a bölcsességet, mely csak a teljesítendőket s eltávoztatandókat parancsolja, de miszerint sokkal jobbak az emberek. Ehhez a Szentlélekhez folyamodjál te! kit az igazságtalanság zsarnok keze levert, ki méltatlanúl szenvedsz, kit üldözőbe vett a balszerencse s hatalmasok erőszaka; sokszor megszégyeníté már ő az erőseket, ártatlanságod világra hozza, üldözőidet megszégyeníti ő, vagy ha nem, erőt adánd neked, igazságod büszke nemes érzetében, bilincseid békével hordozására, s lelkesítend annak meggondolásával, hogy egykor ki-ki elveendi jutalmát annak, mit az életben cselekedett, jót avagy gonoszt.

 

1846




Hátra Kezdőlap Előre