Csúzy Zsigmond

A Szentlélek nevezetei

Némelyek a Szentlelket hasonlatosságban nap sugárának nevezik; némelyek Paradicsom kifolyó kútjának; némelyek vezérlő hajós mesternek; némelyek kertésznek; némelyek pedig ajtónállónak, ki által megyünk bé elsőben is a vitézkedő, azután pedig a győzedelmeskedő Anyaszentegyházban. Mert ugyanis elsőben, valamint a sugár a naptul szármozván, azon egy természete szerént a föld színét megvilágosétja és mindeneket gyönyörködtetéssel láthatókká tészen (ám őáltala látszik a szín, a különbség, és minden ékesség, úgyhogy nála nélkül majd minden szomorúság és keserűség, amint ezt maga megvallja öreg Tóbiás), úgy a Szentlélek az Atyátúl és Fiútúl szármozván, azon egy isteni természetű, az apostolok és szent atyák, a prédikátorok és egyéb lelki tanétók által, úgy megvilágosétja az egész vitézkedő Anyaszentegyházat, minden üdvösséges és tekélletes erkölcsökre szükséges állapotokban, hogy ki-ki igazán mondhatja Dáviddal: Szövétnek a lábaimnak a te igéd, és világosság az ösvényimnek. Valamint, hogy pedig a világosétó, ha elvétetnék a világtul, és ha az égő fáklya vagy a gyertya éjszakán kivitetik a szobábul, temérdek setétség fogja el azt, senki semmit nem lát, s helyessen, rendessen nem munkálkodhatik, meg nem isméred az ólmot az aranytul, a drágakövet az övegtől, egyaránt tapodod a földet és gyöngyöt. Hasonlóképpen In intelligibili gubernatione; hahogy tőllönk eltávozik a Szentlélek világossága, a tudatlanságnak setétségében hevernek avagy tétováznak mindenek, úgymond Szent Basilius. S magunk is nyilván tapasztaljuk, főképpen az eretnekekben, akik valóságossan lelki vakságban tapogatnak, csetlenek, botlanak, iszonyú vélekedésekre, tévelygésekre vetemednek, és hová mennek, különben nem tudják, vagyis tudni nem akarják, hanem mikor (kelepcés cselt vetvén nékik fővezérek, a sátán) nyakok szakad és a külső véghetetlen setétségben serkennek fel, a dúsgazdag keserves dúdolásával.

Továbbá Paradicsom kifolyó forrás kútjának talám azért neveztetik, hogy ím, valamint az eleven buzgó forrás, nemcsak a földnek alattvaló titkos csatornái által, hanem nyilván is öntözi vala az egész föld színét, s bőv gyümölcsözésre segétette; a liliomoknak feér, a rózsáknak veres, másoknak pedig (amint Szent Cyrillus szól) másféle színt osztogatván; Sic et Spiritus sanctus unicuique dividit gratiam in Ecclesia, sicut vult; szinte így osztogatja az Anyaszentegyházban mennyei malasztját a Szentlélek Isten, kedves akaratja szerént, sicut vult. Ám ő mossa le a bűnök szennyét; ő szaporétja, ő sokasétja és édesétti a jóságos cselekedeteknek gyümölcsit; ő különbözteti a jó hírnek és névnek böcsös illatját; ő termeszti s neveli a szüzekben a tisztaság feér liliomit; a mártírokban a buzgóságnak és békességes tűrésnek piros rózsáit; az egyháziakban és szerzetesekben a mennyei tekélletes életnek hiacintusit; a közönséges hívekben, sőt még a méltóságokban is az alázatosság violáit. Melyre nézve Szent Basilius ímez Szent Dávid szovait: A folyóvíz sebessége örvendezteti az Isten várasát, ide magyarázván, azt alétja, hogy valamit csodálatost, valamit fényességest, valamit szentségest sajdétunk a vitézkedő Anyaszentegyházban, azt a Szentléleknek mint eleven és bőségesen kiáradó kútfőnek tulajdonétsuk; ki Urunk Krisztus érdemét, mint egy sebessen folyó vizet híveire érdemek szerént nagy mértékben kiontja, kiárasztja.

A vezérlő hajósmester nevezete is talám illik néki: mert valamint a jó vezér és tudós hajósmester kiváltképpen való nagy örömökre vagyon az utazóknak, így a Szentlélek fővezére és éltető kormányozója lévén az Anyaszentegyháznak, nagy bátorságokra és örömökre vagyon a híveknek. Ám valamint az ígéret földére menendő zsidóknak a tüzes oszlop, úgy nékünk az igazgató fölsők, a lelkipásztorok, sőt a könyvek és belső sugarlások által a Szentlélek Isten bizonyos általutat mutat a mennyei Kanaán földére. S ezért monda Tisztelendő Beda: Sancti, per septiformem Spiritus Sancti gratiam, aditum vitae Coelestis inveniunt; a Szentléleknek hétszeres ajándéki által mennek bé az szentek örök életekben, mennyei boldogságokban.

Nemde az az oszlop igazgatta-e a zsidókat, mikor kellett tudniillik megindulniok, mikor megszállaniok és mikor nyúgodniok? Így a Szentlélek a püspökök és más pásztorok által szab rendet a hívek között, mikor kellessék ünnepet szentelni, böjtölni, imádkozni vagy kézimunkát mívelni, sőt vigadni és menyegzősködni is. Továbbá nemcsak igazgató vezérek vala a zsidóknak az az oszlop, hanem oltalmazta is nyomában lévő fáraónak országos táborátul: hasonlóképpen őrizi és oltalmazza a Szentlélek Isten a vitézkedő Anyaszentegyházat mindenféle fene ellenségi ellen. Melyet eleve megígért vala, mondván: Ego ero ei, murus ignis in circuitu; én leszek néki tűz keréttése körös-körül; és dicsőségére lészek közepette. Úgyhogy ha az eretnekek ostromolják, az igazságnak mintegy tüzes oszlopa gyanánt védelmezi, ha más ellenségi üldözik, sanyargatják, hiveséttő fölleg gyanánt vigasztalja.

De vajon miért neveztetik kertésznek? Az Atyárul ugyan a Szentírás mondja, hogy Plantavit Paradisum voluptatis, mintegy kertész, maga plántálta a gyönyörűségnek kertét; a Szentlélek felől pedig úgy emlékezik, Veni Auster, et perfla hortum; hogy már a kész kertet mint északi hiveséttő és déli gyönyörködtető szél járja által. Sőt Urunk Krisztus is dicső feltámadása után a kertészek képiben és ruhájában jelent vala meg, minémű dolgot a Szentlélekről éppen nem olvasok.

Bizonyos, hogy a jó kertésznek sok és nagy foglalatossági vannak; most kapál, most gyomlál, most vet, most plántál, most melegágyokat csinál; így a Szentlélek Isten a botránkozások tövéssit mintegy kivagdalja, a bűnök csallánit kiszaggatja, a gonosz szokások fattyú vesszeit lenyesi, levagdalja; s ellenbe jó gyümölcstermő fákkal és kedves illatú virágokkal, azaz tekélletes és istenfélő személyekkel az Anyaszentegyházat mint választott drága kertjét béplántálja, szentséggel gyümölcsözteti és jóságos cselekedetekkel s jó hírrel és névvel ékesétti és illatoztatja; félelemmel (efelett) és szeretettel mintegy kétszeres kőfallal körülvévén, bézárva őrizi, oltalmazza, és hogy Ferus ille Singularis, valamiformán és módon fortéllyal azt a fenevad, az a sívó-rívó pokolbéli oroszlány meg ne fertőztesse, dögleletességével s konkollyal, mint ellenséges ember azt mételyesen bé ne hintse, hanem elébbi zsengés tisztaságában végig megmaradjon, mígnem mondandja a mennyei Vőlegény: Az én kertemben jöttem, én húgom, jegyesem, hogy ott liliomokat szedjek, tudniillik tisztaság liliomit, alázatosság violáit és buzgó szeretet piros rózsáit.

Végre ajtónállónak neveztetik a Szentlélek Isten; az ajtónálló pedig se embert, se barmot bé nem ereszt az akolban, hanem csak azt, aki oda tartozandó; hasonlóképpen nagy figyelemmel vigyáz a Szentlélek Isten tulajdon aklára, a vitézkedő Anyaszentegyházra, hogy a báránybőr alatt ragadozó farkasok (minéműek a hittől szakadtak) oda bé ne menjetek. Holott pedig valamiformán bépractikálják magokat, szorgalmatoskodik, hogy hová hamarább kivettessenek; netalám az egész nyájat sennyedékessen megmételyesétvén, elveszessék.

Vigyáz efelett minden tekélletes keresztény ember szívére, mely is több okokra nézve helyessen mondatik ajtónak, hogy az a gonoszra bézáródjék; és első zörgésére, belső sugarlásira a mennyei Vőlegénynek menten felnyíljék; aki szerelmessen mondja: Ímé, én az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha ki hallja az én szómat és megnyitja nékem az ajtót, bémegyek hozzája, és ővéle kívánok vacsorálni.

Jöjj el! oh jöjj el tehát, Szentlélek Úristen, jöjj el! és mint régtől fogva óhajtott kedves vendégünk, légy zsellérünk, sőt örökös lakosunk. S állandó fészket vervén szívünkben, tapasztaltasd hathatós erődet, foganatos malasztodat, elsőben is az idegen ábrázatnak eltörlésében; azután hétszeres ajándékodnak felékeséttésében. Ímé, ki-ki szíves készséggel vár, és engedelmességgel mondja: Aperui pessulum ostii mei; nyitva szerelmesemnek az ajtóm zárja, azért is nemcsak déli lengedező, hanem keményebb északi szeleddel is járd által burjánnal, tövéssel bénőtt szívemnek elfajult puszta kertét, és azokat kiirtván, kiszaggatván, élő vízzel nedvesétsed, tetszésed szerént plántáljad, újétsad, ékesétsed és mindenféle jóknak gyümölcsözésére segétve elevenétsed. Vigasztaljad szomorúságunkat, édesétsed keserűségünket, kormányozzad mindenekben hanyatlott igyünket.

 

1724




Hátra Kezdőlap Előre