Landovics István
Ne tekéntsd, édes Megváltóm, a mi gorombaságunkat! hanem törd fel ajtaját szívünknek! szállj bé szent Atyáddal és a Szentlélekkel együtt! születésedkor angyali seregekkel jövén, megszállottad a földet, haláloddal ellenségedet megölted, tanálj módot a béjövetelben! Ah! vigadjatok, keresztyének! jó szót hallok én tőle, Ignem veni mittere in terram, et quid volo, nisi ut accendatur? Tüzet jöttem én bocsátani a földre, s mit akarok mást, hanem hogy meggyulladjon, égjen és emésszen; sőt amint hallom, immár is nagy égés vagyon, kinek-kinek feje felett láttatik a tűz; jól vagyon, tűzzel veszi meg szívét embernek, azaz a Szentlélekkel, mert ugyanis nemcsak azokra bocsátotta tüzét, akik egybengyűlvén óránként várták a Szentlelket, hanem az elszéllyedett nemzetségekre is kiöntötte.
Az emberi, de kegyetlen mesterség feltalálja ugyan azt, hogy férjen ahhoz a helyhez, amelyben békívánkozik, mert ha kaput nem nyitnak előtte, ha vassal és fegyverrel bé nem férkezhetik, tűzzel nyit utat és kaput magának. Így ama nevezetes Trója várasát tűzzel vette kezéhez az ellenség, és hogy azokat renddel elő ne beszéljem, amelyeket könyvekbül olvasunk, naponként magunk látjuk, mint hányja ki tűzzel, mint emészti egyik nemzetség a másiknak erősségit; mindazonáltal, hogy a Szentírásbul légyen fundamentuma beszédemnek, hallottátok Abimelek kegyetlenségét, aki Sikem várasát megvévén fegyverrel, úgy elrontotta, hogy többé lakóhely ne lehetne, de még azon felyül, hogy csak a barmok vagy égi madarak se szállanának reá, sóval hintette bé, s úgy tette magtalanná; mivel pedig a népnek eleje egy erős toronyba vette bé magát, akikhez fegyverrel nem férkezett, azt találta fel, hogy tűzzel juthat hozzá, hamarsággal azért egy ágat levágván, vállán viszi vala, mondván: amit tőlem láttok, ti is azt cselekedjétek; nagy hamarsággal azért fát vagdalván, utána viszi vala a sereg. Akik környülvévén az erősséget, meggyújtották. A torony pedig a váras közepén felettébb erős vala, ahová a férfiak és asszonyok s a fejedelmek bévették volt magokat, és az ajtaja vagy kapuja erősen bé volt zárva; ott láttad volna a kegyetlenséget, ott hallottad volna a sívást-rívást, a tűznek hévsége miátt feldagadott és megfakadott testeket, akik közül ezerig kevés üdő alatt megégtenek. Oh rettenetes kegyetlenség! de magok voltak okai ilyen rettenetes haláloknak, miért zárták bé az ajtót, nyitották volna fel, nagy alázatossággal fogadván Abimeleket, talán vagy megmenekedtenek volna, vagy kevesebb kínokat szenvedtenek volna. De a kapunak bézárása vitte Abimeleket erre az égetésre. Melyet midőn beszélek, talán azt vélitek, hasonló kegyetlenségét fejtegetem Istennek? úgymint aki szívünkben lakóhelyt kívánván szerzeni, bézárva találta az ajtót?
Igaz ugyan, mást nem érdemlenénk, mert mennél inkább zörget ő a mi lelkünk ajtaján, annál inkább bézárjuk azt, de nem olyan ő, mint a kegyetlen ember. Igaz, hogy tűzzel jár, tűzzel emészt, mert Deus ignis consumens est; emésztő tűz az Isten, de nem égeti testünket, nem emészti külső házainkat és erősséginket; sebes tüzet bocsátott ugyan fejünk föliben, mert tűz képében a Szentlelket, de csak azt égeti ki belőlünk, ami miátt hozzánk nem férhetett.
Amely igaz Istenrül Szent Ambrus doctor azt tanította: A mi Istenünk tűznek mondatik, de eleven, istenes és örökké égő tűznek, amely nem az üdeig való matériát, mint a testet, házat vagy erősséget égeti, hanem a bűnösöknek lelke isméretit tisztítja, és a mi szívünket maga szeretetire gyújtogatja és tüzesíti, úgyhogy amint Oldrádus császár a tűzzel környülvett és megéghetetlen asbestum nevű lenbül szőtt gyolcsra írt, azt írhassad hozzá, és igazsággal mondhassad: Purgat non consumit; ez a tűz tisztít, nem emészt. Oh áldott tüze Istennek! ámbár égess, csak tisztíts! eméssz, csak építs! sütögess, csak magadhoz alkalmaztass! kérdhetsze meg Chrysologus Szent Pétert: ha éget, miért éget ez a tűz? És meghallod tőle, s azt feleli, amit te felelnél a mezőn és réteken égő tűzrül, hogy ami ártalmas, kiveszesse; meggyújtja a réteket a cselédes gazda, de nem arra a végre, hogy többé hasznot ne hajtson és ne teremjen, hanem hogy az ártalmas töviseket és elfojtó gazt kiégesse, hogy ahelyett fűvel és virággal teljesebben teremjen. Amit lelki értelemre fordítván, azon szent atya így szól: Kívánván a nemzetségeket újítani és a vétkeknek tövisbokraibul kitisztítani, tüzet bocsát a földre a legnagyobb Mester, és valamit elvadított vagy elhervasztott a természetnek szapora gonoszsága, valamit elszárasztott a téli hideg, mesterséges tűzzel emészti és tisztítja.
Nemkülönben történik most, mint régenten Jeruzsálemmel Ezekiel üdejében történt, mikor a hatalmas Istennek parancsolatját hallotta, mellyel angyala által azon várast meggyújtotta, de nem teljességgel való elvesztésére, hanem csak kitisztítására. Láték én (úgymond) egy isteni Felséget, aki monda a férfiúnak, aki gyolcsruhába vala öltözve: menj bé a kerekek köziben, melyek a Kérubimok alatt vannak, és töltsd meg a kezedet eleven szénnel, mely a Kérubimok között vagyon, és hintsd a várasra. Oh kívánatos égés! nem vallott emiatt Jéruzsálem kárt, hanem csak tisztult általa, mint az arany a tűzben, mint Isaiás prófétának az ajaka, mikor eleven tűzzel érintette az angyal; kiment a világbul fejér ruhában, fejér gyolcsban, azaz, az emberi természetnek ártatlanságában öltözött Jézus, és tele kézzel, azaz hatalommal hintette a tüzet, a Szentlelket minden hívekre, és úgy kiégette a Babylon bézárt várasát, hogy Jeruzsálemmé változnék, azaz a gonoszok jókká lennének és hozzájok béférne, bémehetne az Isten; Szent Dávid bizonyságábul, Charitas Dei diffusa est in cordibus nostris, per Spiritum Sanctum, qui datus est nobis. Kiöntetett szívünkben az Istennek szeretete a Szentlélek által, ki nékünk adatott, és tüzet gyújtott fel bennünk.
Oh csudálatos változás! előbb babyloniak, az ördög birodalma alatt voltanak, most jeruzsálembéliekké lettenek a Krisztus birodalma által; azaz kiégett goromba vastagságok, úgymint gonoszságok, mely bé nem bocsátotta szívekben az Istent, és immár ájtatosan nagy alázatossággal felnyílt szívekben és lelkekben befogadták a hatalmas Istenséget.
Kitetszett itten igaz istensége a Szentléleknek, az isteni tűznek, amely amit megéget, fel is tudja építeni, hogy így, ha istenségét ki akarod ábrázolni, legjobban képzed ki, ha egy égő tüzet írsz, s az alá azt veted: Destruit, et aedificat, vulnerat, et sanat. Ront és épít, sebesít és gyógyít.
1689