Sztankovátsi Leopold

A világosító

Tapasztaljuk, hogy a tűz világoskodik és melegít. A Szentlélek is megvilágosítja a mi lelkünket, megmelegíti s felgyullasztja az isteni és felebaráti szeretetre. Jusson eszetekbe, mely nagy lelki setétségben volt a Szentlélek eljövetele előtt az egész világ: aki setétben jár, magára jól nem vigyázhat, hanem hol kőben, hol törsökben megbotlik; így botorkálnak vala az ő lelki setétségekben az emberek a Szentlélek világossága nélkül, mert nemcsak aranyból, ezüstből, hanem kőből, fából vagy cserépből csinált bálványképeket is Isten gyanánt imádnak vala, sőt némely pogányok kígyókat, macskákat és egyéb beste állatokat, ami több, vereshagymákat s más kerti veteményeket isteneknek tartottak. Hogy pedig a bűnöket, melyekben torkig úsztak, szépítenék, minden gonoszságnak istene volt nálok. Merkuriust a tolvajságnak, Vénust a bujaságnak, Bakkust a részegség és tobzódás istenének nevezték. Ebben a nagy vakságban pedig nemcsak az együgyű parasztság volt, hanem a nagy hatalmas királyok, császárok, okos, tudós és nagy bölcsességgel bíró emberek is ilyen útálatosságoknak mint isteneknek áldozatokat tettek. Bosszonkodás nélkül nem említhetem, hogy még az Izrael népe is, melynek az Isten sok csudákkal jelentgette magát, sokszor elhagyván az igaz Istent, Báált, Belzebubot, öntött borjúkat és egyéb bálványokat imádott, Mólok bálványnak sokan közülök nagy kegyetlenséggel feláldozták saját gyermekeiket, elevenen azokat megégetvén, dob, trombita és egyéb muzsikaszerszámok harsogása között; hogy az égő gyermekeknek sírása ne hallatnék, és szüleit szánakodásra ne indíthatná.

De most nézzétek, mely szép világosságra hozta a Szentlélek az ő eljövetelével az egész világot; mihelyt a Szentlélekkel bétölt apostolok predikállani kezdették az evangyéliomot, mindjárt távozni kezdett a bálványozásnak setétsége a pogányoktól, és az igaz Isten ismérete kezdett világoskodni; ritkán lehet találni már az egész földkerekségén oly vad nemzetet, mely legalább a mennynek, földnek teremtő Istenét meg nem ismérné: török, tatár, júdus megvallja már, hogy egy az igaz Isten, ki mennyet, földet alkotta. De elhagyván azokat, kik az igaz hiten kívül lévén, helyt nem adnak szívekben a Szentléleknek, és azért nem méltók, hogy nagyobb világosságra hozattassanak, tekintsük az igaz keresztyéneket, kik a Szentlélek Úristennek eleven templomi a Szent Pál szavai szerént. Oh mely szépen világoskodik ezekben a Szentlélek tüze! bezzeg megtudják ezek különböztetni a jót a gonosztól; mert holott mások, kik a testnek, világnak és ördögnek lelkétől vezettetnek, a rút testi gyönyörűségeket keresik; ezek utálják és megvetik; holott mások vadásszák a világi pompát, dicsőséget, gazdagságot, uraságot, ezek ellenben a szegénységet, nyomorúságot, alázatos kicsinységet mint az örök boldogságnak zálogát nagyra becsülik; holott mások fösvénykednek és ragadományokat gyűjtenek, ezek mindeneket a szegényeknek osztogatják. Szóval, holott mások az oktalan állatok módjára mindenkor a földre néznek, ezeknek szemek mindenkor a mennyeiekre vagyon függesztve. Kicsoda mutatja meg nékik ezt a menyországra vezető keskeny, darabos, de igen egyenes utat? A bennek lakó Szentléleknek világoskodó tüze és malasztja.

 

1789




Hátra Kezdőlap Előre