Landovics István

A békességszerző

A bizonyos, hogy a tűz, amely melegít és olvaszt, világosság, amely előttünk fénylik, kalauz, aki vezet, ajándék, amely gazdagít, láng, amely hevít, szellő, amely hívesít, élet, amely elevenít, szeretet, amely gerjeszt. És hogy egy szóval megmondjam, Paraclitus, Vigasztaló Szentlélek. De mivel vigasztal? Szent Tamás a Villanova azt tartja: vigasztaló munkálkodásban, mert ő mindenekben mindent mível, minden igazságra tanít, bizonyságot tészen lelkünknek, hogy Isten fiai vagyunk, segíti erőtlenségünket, érettünk esedezik, ha bűnben vagyunk, ő fedd meg érette, ha rabságban és szolgálatban, ő szabadít fel. Oh felséges és hatalmas Szentlélek! Jövel közinkben, és mennél hamarább vigasztalj meg minket, üljed szívünket, s mindaddig melegítsd, míg szapora jócselekedetekre ki nem költöd, hevíts tüzeddel, hogy egy szeretetben olvadjunk, sebes szellőddel fújj egy gyülekezetben, hogy együtt valljunk, és engemet is világosíts meg, hogy megmutathassam, mivel vigasztalsz, tudniillik azzal a békességgel, amelyet megígért a mi szerelmes Megváltónk, maga egyes békességével.

Ha valamikor szükségünk volt a vigasztalásra, most vagyon legnagyobb szükségünk, mert amin panaszolkodtanak a makkabéusok, mi is azon szomorkodunk: Környülvettek minket a sok háborúságok és sok hadak, és hadakoztak ellenünk, akik környülünk vannak, emiát sokaknak szíveket elfogván a szomorúság, csontokat is elszárasztja, amely legnagyobb kín és gyötrelem, amint maga Szent Chrysostomus megvallja: A szomorúság a szíveknek nehéz kínja, minden beszédnek erejét felyülhaladó fájdalom, mivel semmit felőle annyit nem mondhatni, hogy annál is nagyobb ne légyen, oly kínzás, amely más kegyetlen kínzásokat meghalad, örök sötétség, szünetlen éj, alattomban gyötrő hideglelés és más minden belső hévségnél jobban gyújtó melegség.

S ki tud ennyi nyomorúságinkban segíteni? ki tud vigasztalni? ha az a lélek nem éleszt, amelyet Ezechiel próféta által a száraz csontoknak ígért régenten az Isten: Ímé én lelket küldök belétek, és éltek. Ki bátoríthatna? ha az el nem jött volna, amelyet Üdvözítőnk ígért volt: Vigasztaló lelket küldök közitekben. E' tudja a szomorúságot vigasságra változtatni, a gyötrelmeket gyönyörűségre, a sötétséget világosságra, a fáradságot nyugodalomra, a hadakat békességre, amint Isaiás által megmondatott: Ne búsulj, én népem, mert a te világosságod feltámad sötétségedben, és ami most benned sötétség, déli világra fordul, és nyugodalmat ád néked az Úr mindenkor, és megtölti lelkedet fényességgel, és a te csontaidat megszabadítja; amely próféta szavait a hetven tolmács így fordítja: Ossa tua impingvabit, et eris quast hortus irriguus, et sicut fons aquarum, cujus non deficient aquae, et aedificabuntur in te deserta saeculorum. Megkövéríti a te csontaidat, és megvelősíti, és olyan lészesz, mint a megöntözött kert, és mint a vizek forrása vagy kútfeje, amelynek vizei el nem fogynak, és amik sok esztendőktül fogva elpusztultanak, felépülnek. Mint a déli világosság minden állatokat örvendeztet, az öntözés zöldíti a kerti veteményeket, illatoztatja a virágokat, gyümölcsösíti a termő fákat, úgy a Szentlélek, amelyet küldök, mindenben megvigasztal, és valami benned jóra kicsírázott, el nem szárad, hanem éppen megérik, és ha búsulásodban elpusztulsz is lelkedben, felépül, megújul, és tovább való nevelkedését vészi. Oh legkedvessebb ígéretek! csak egy kívánt békességnek megáldásával is mind bételjesednek azok, valamelyeket több ajándék neve alatt hallottunk.

Csakhogy miképpen gondolkodhatunk akkor a békességről, mikor puszták a mezők, a hegyeken nincsen a nyájaknak legeltetése, a földnek lakosi elbujdostanak, ellepték a földet a táborok, zörög, csattag a fegyver, bőgnek az ágyúk, harsag a trombita, a paripák nyerítenek, villognak a pallosok és a kopják, vérrel egyelednek a folyóvizek? mindeneket felzúrt-zavart a háborúság! Ah! Ille vos docebit omnia! ne búsuljatok, ez a Szentlélek mindenekre megtanít, az ő mestersége az, hogy mindeneket le tudjon csillapítani, minden felzendülést lecsendesíteni, minden háborúságot békességre fordítani. Csak egy akaratja őnéki, s mindjárt minden tanácsát megváltoztatja az ellenségnek, csak egy parancsolatja, s mindjárt letétetik a fegyver, és akik most harcra élesítik szablyájokat, szántó vasra fordítják, amint Isaiás proféta által hirdette, Conflabunt gladios suos in vomeres, et lanceas suas in falces. Az ő szablyájokbul (úgymond) szántó vasakat, és dárdájokbul sarlókat csinálnak; csak közinkbe száll ez a Szentlélek, s mindjárt úgy meglágyítja a szíveket, hogy Non levabit gens contra gentem gladium, nec exercebuntur ultra ad praelium. Nem emel egy nemzet más nemzet ellen kardot, és nem taníttatnak többé hadakozásra.

Mi könnyebb a tűznek, mint a vasat egybeolvasztani? tűz a Szentlélek, oly formára változtatja, aminéműre szereti, a fegyvert. Mi könnyebb a szeretetnek, mint békességet szerzeni? szeretet a Szentlélek, s mihelyet a szíveket megszállja, a gyűlölséget szeretetre fordítja. De amint hallom a prófétátul, a' kívántatik, hogy a Szentlélek tüze világosságánál járjunk, Domus Jacob venite, et ambulemus in lumine Domini; hogy ezek meglegyenek, halljad Jákob háza, jertek, és járjunk az Úr világosságában. Úgy tetszik, nem nagy kívánság; mert micsoda könnyebb, mint nappal a világnál járni? De nem tudom én, ha mindnyájan kedvellik-e a nappal való járást, talán sokaknak a sötétségben való járás kedvessebb? ki jár nappal az Isten világában? s kicsoda sötétben? Szent János apostol, ki a Krisztus Urunk kebelébül szítta ki a szeretetet, eképpen magyarázza meg: Qui diligit fratrem suum in lumine manet, qui autem odit fratrem suum in tenebris ambulat, et nescit; quo eat. Aki szereti felebarátját, világosságban lakik, aki pedig az ő atyjafiát gyűlöli, sötétségben jár és nem tudja, hová mégyen. Ami annyit tészen: szeressük egymást, ne légyen közöttünk villongás, és íme világosságban járunk, megnyertük a kívánt békességet, s megszáll az isteni lélek, amely gyűlöli a fegyvert és vérontást, mert amint Szent Dávid éneklette, In pace locus ejus. Ennek a helye a békességben vagyon; azért ha kiisméri őtet, isméri akinek lakása Jeruzsálemben, azaz a békesség látásában vagyon.

 

1689




Hátra Kezdőlap Előre