Landovics István

Pünkösdi prédikáció

Sok bátorító igéreti után Üdvözítőnknek, melyekkel az ő apostolit bátorította és a megjövendölt üldözések között vidámította, naponként a Szentlelket várták mindnyájan; és ímé, mikor együtt volnának bérekesztve egy házban, buzgó imádságokban foglalatosok, lőn hirtelen az égbül mint egy sebessen jövő szélnek zúgása, és bétölté az egész házat, ahol ülnek vala; iszonyú rettentés, mert hiszen nincsen semmi, ami úgy megrémítsen minden állatokat, mint a hirtelen támadott szélvész zúgása, mint a mennydörgés, villámás és mennykövek szakadása. A fülnek hallását rettenti a zúgás és csattogás, a szemnek látását rémíti a hirtelen villámás, a szívet rettenti a mennykő szakadása, a sebes tűz csaknem lelkét vészi ki embernek félelme miát; s miképpen bátoríttatnak a megrémült apostolok? ők vigasztaló Szentlelket vártanak, és a sebessen fújó szélnek zúgását hallják; védelmezőt reménlettenek, és rettentő tüzet láttanak kinek-kinek feje felett eloszlott tüzes nyelvek képében. Ez-e az, amit mondott vélek létében: A vigasztaló Szentlélek, kit az én nevemben az Atya küld s titeket megtanít mindenekre? ez-e az? Nem hagylak árván, kérem az én Atyámat, és más vigasztalót ád, aki veletek maradjon örökké.

Ha tanítómester a Szentlélek, kegyes oktatását kellene hallani, nem zúgását a szélnek. Ha vigasztaló, nem kellene tűzzel szikrázni. De tartóztassátok ítéleteteket; sebessen fújó szélben kellett a Szentléleknek jőni, hogy a félelemnek polyváját szívekbül kifújná az apostoloknak; tűzben kellett megjelenni, hogy a kételkedésnek pozdorjáját megégetné; villámás kívántatott, hogy mennyei fegyverrel fegyvereztetnének fel ellenségek ellen, mert noha ugyan mint a tüzes mennykő, úgy csapott be közükben, de senkinek nem ártott, hanem fejek felett állapodott meg, nem az ő vesztekre, hanem ellenségiknek megrontására, Szent Pál szavai szerént, Unicuique datur manifestatio Spiritus ad utilitatem. Kinek-kinek az ő hasznára adatik a Szentléleknek megjelenése. Tűzben jött közikben, hogy bosszút álljanak a nemzetségeken, megfeddjék a népeket, hogy azok királyit békókba verjék, és a nemesit vas belincsekben, azaz hogy tanítással fényljenek, buzgósággal égjenek, tüzes nyelvvel feddjék a pogányokat, és azokat lekössék az igaz hitben, hogy akiket szabadon hordozott az ördög a bűbájos pogányságban, rabjai legyenek az igazságnak. Mivel pedig erre ők elégtelenek voltanak, segítségekre jött a Szentlélek, szélvész zúgása és sebes tűznek képében, mind a kettőben vigasztaló, mert mennykővel fegyverkeztette fel őket, hogy amint ő mennykő gyanánt szállott közikben, úgy ők is aszerént dörgenének és csattognának, s amellett világosítanák a sötétségben ülő népeket. Mert ugyanis valakiket megszáll a Szentlélek, mennykövekké válnak, és minden ellenségnek rettentésére legerősebbek. Melyet megmutatok; jövel Szentlélek Úristen, és töltsd bé a te híveidnek szíveit, hogy ellenségik ellen mindnyájan megerősödjenek. Ti azonban legyetek figyelmetesek.

A több mély titkú beszédi között sajdított valamit Szent Jób pátriárka az én mondásom felől, hogy a Szentlélek mennykövekké és erősekké tészi az ő híveit ellenségi ellen, mikor kettőrül emlékezik, úgymint az egeknek felékesítésérül és a mennykőnek alkotásárul; az elsőben hatalmát, a másodikban bölcsességét hirdetvén. Az ő lelke ékesítette az egeket, és az ő keze bábálkodván, hozattatott ki a tekergős kígyó (azaz a mennykő a zsidó bötübül); kész volt immár az ég, mikor negyed napján alkotásának megparancsolá, hogy égő és fénylő világosságok is lennének, Fiant luminaria in firmamento coeli, legyenek világosítók az égnek erősségén, akkor feltette a Napot és Holdat és a csillagokat, és ezek ékesítették fel az egeket, Perfecti sunt coeli, et omnis ornatus eorum. Elvégeztettenek az egek és azoknak minden ékessége; mások olvassák ama zsidó bötü után: Sabaam, ami annyit tészen, mint vitézlő rend, Perfecti sunt coeli, et omnis militia eorum. Elvégeztettek az egek és annak vitézlő rendei; vitézlő rendeknek nevezi pedig, mert ezek ereje alatt vagyon az egész föld. A Nap fejedelem, a Hold annak éjjel helytartója, a csillagok vitézi ezeknek, mivel ezeknek ereje által a földnek gyomrában elkészül az arany és ezüst, a föld színén a gyümölcs és vetemény, és ezért ha mi kinyilatkoztatja hatalmát a Szentléleknek, ezek nyilatkoztatják ki. De bölcsességét a tekergős kígyónak avagy mennykőnek alkotása hirdeti, tekergő kígyó neve alatt említi pedig a mennykövet, ennek csudálatos természetéért, amint Lanuza érti, mert gyorsan és tekergősen mégyen. Innen Seneca tekergő és harántékoson menőnek nevezi, Albertus Magnus szaladó kígyónak, mert amint leggyorsabban szalad a kígyó, úgy jár a mennykő is.

A mennykövet soha eddig teljességgel a világi bölcsesség meg nem foghatta természetében, mert ez nem egyéb lévén egy könnyű és száraz páránál, mikor a felhőben meggyúl, oly erőt vészen, hogy leütvén a földre, legerősebb tornyokat ront; a vasat, a rezet hirtelen megolvasztja; a kősziklákat megjárja, és nincsen oly erő, amely ellene állhasson. Annak okáért, hogy a pogányság az ő Jupiter istenének erejét megmagyarázná, mennydörgőnek vagy mennykövet hányónak mondotta. De amit ő fabulássan költött, az valóság a mi Istenünk felől, mert egyedül ő az, aki alkotja és hagyigálja a mennyköveket, amint Szent Jóbhoz való mondásából kitetszik: Nemde te vagy-e, aki elküldöd mennyköveidet, és elmennek? azaz, nincsen senki kívülem, aki azt mívelhesse. Bábálkodik pedig e körül az ő keze, mert a felhőkbül, mint a mennykőnek méhébül ő hozza ki a világra nagy csattogásoknak mint annyi szülőanyának jajgatási között; mivel azért ilyen gyenge párábul oly acélos követ formál, méltán bölcsességének tulajdoníttatik.

Csakhogy feljebb emelem én ma elmémet az írásnak bötü szerént való magyarázatjánál, és nem azokra értem az egeket, amelyeket látunk, nem arra a mennyköveket, amelyeknek munkálkodását tapasztaljuk, hanem az egeken az apostolokat, akik felől a királyi próféta azt éneklette: Coeli enarrant gloriam Dei; az egek beszéllik az Istennek dicsőségét; akik felől Isaiás által azt mondotta az Úr: Ecce ego creo coelos novos. Ímé én új egeket alkotok, mert ugyanis, mikor őket hítta az apostolságra, nem ékesítette fel mindjárt a Szentlélek ajándékival, hanem azután idővel, amint maga mondotta: Sokat kellene néktek mondanom, de most el nem viselhetitek, hanem mikor eljő az igazságnak lelke, akkor ő megtanít minden igazságra. Akkor azért felékesítette őket, úgymond Szent Gergely, mikor Szentlélekkel megszállotta és megtöltette őket, abban hatalmát mutatván, mert oly erőt adott nékik, hogy akik azelőtt egy szolgálóleánynak szavára megtagadták Urokat, azután se királyoktul, se császároktul nem tartanának.

De amiben bölcsességét mutatta, az, hogy őket tekergős kígyóvá, azaz mennykövekké tudta változtatni. Amarrul azt mondotta: Ímé, én elküldtelek titeket, azért legyetek okosak, mint a kígyók; errül pedig Szent Ágoston magyarázása szerént azt mondatta a prófétával: fénylettek az ő villámási a föld kerekségén, látta és megindult a föld.

Álljanak elő most a zsidóknak fejedelmi, fogják kérdésre az apostolokat, s meglátják tüzes csapásokat, mikor szemtül szembe azt meri Szent Péter nékik mondani: Tudva légyen mindnyájatoknál és az egész Izrael községénél, hogy a Názáreti Krisztus Jézus nevében, kit megfeszítettetek, áll előttetek a meggyógyult beteg.

Tiltják most őket, hogy ne említsék a Jézust, de meglátják az apostolok villámását, mikor nagy bátorsággal azt merik mondani: Inkább kell az Istennek, mint az embereknek engedni.

Fogdozzák most őket a fogat csikorgató zsidók, s meglátják orcájukat, mint Szent Istvánnak tüzes angyali formában, és ha kikergetik, örömmel mennek ki közülök, azon örülvén, hogy méltókká lettenek valamit Jézusért szenvedni; egy szóval nincsen oly kőszikla keménységű szív, amelyet meg ne rontsanak, mert acélos mennykövekké váltanak, és bételjesedik az, amit Szent Dávid mondott: Az Úrnak igéjével erősödtenek meg az egek és az ő szájának leheletével azoknak minden erősségi.

Nem csattog soha a mennykő annyit, amennyit csattant Szent Pál, amikor az ő bírájának azt merte mondani: Arcul csapattál te engem (istentelen Ananiás), de hidd el, hogy megcsap téged az Isten.

Nem fénylik annyit a villámás, amennyit fénylett Szent István, mikor fényessége miát reá sem nézhettek ellenségi, s ugyan el kellett tűrniek, valamit szemekre hánt mint gyilkosoknak, mert féltenek beszédének sebes közikben való csapásátul, de hogy kevéssel sokat mondjak, valamint a villámás napkelettül nyugotra látszik, úgy az apostoloknak prédikállása, minekutána meghevítettenek a Szentlélek tüzétől, az egész világra kiterjedett. Minden földre kihatott az ő hangjok és csattogások, és a földnek utolsó határáig kihallattak az ő szavok. S miképpen történt ez, ha nem annak munkálkodásábul, aki sebes szél zúgásában, mint tüzes mennykő formában jelent meg közepettek. Oh hatalmas erejű Szentlélek! oh legbölcsebb találmányú Isten, aki a port felemeled és megerősíted, meghevíted a párát és sebes mennykővé változtatod!

Ugyanis e híjával voltanak a te híveid, hogy vagy megkeményednének mennykővé válván, mint a prófétának orcája, kinek azt mondottad: Ne félj ellenségedtül, mert oly orcát adtam néked, amely nem lágyabb a kemény gyémántnál vagy kovánál, avagy amellyel meggyújthatnád őket és mindenek szíveit megolvaszthatnád a szeretetedre. Vagy pedig úgy védelmeznéd, hogy senkitül nem félhetnének. Aminthogy úgy is történt; megkeményítette Szent Pált, és nem volt oly dolog, oly félelmes harc, amelyhez bátorságossan nem fogna, azzal bátorítván magát: mindeneket megcselekedhetem abban, aki engem megerősít. Ugye? megcselekedheted-e azt, hogy egy római császárral szemben szállj? megcselekedhetem: a császárra apellálok, elejbe kívánkozom. Megcselekedheted-e azt, hogy a pogányok között, akik gyűlölik csak hallani is nevét a Krisztusnak, ezt hirdessed? megcselekedhetem, mert meg vagyon mondva: Az én nevemet hordozza a nemzetségek előtt. Megcselekedhetem, mert az ő maga lelkébül adott nékünk az Úr.

Igaz ugyan, hogy erős ellenségünk vagyon, mert láthatatlan és lelki, Adversus Spiritualia nequitiae. A lelki gonosz lélekkel kell harcolnunk, de kezünkben fegyverünk, úgymint a Szentlélek, kirül Szent János azt mondja: Deus autem Spiritus est. Lélek az Isten; s azért csak a' kell, hogy ezt ragadjuk, Szent Pál jovallásábul: Accipite armaturam Dei. Vegyétek az Istennek fegyverét. Micsoda fegyverét? a Szentlelket, mely mint a mennykő, oly hathatós, s titeket is olyanná tészen. Oh győzedelmes fegyver! bizony valaki ehhez fogott, csak megvallotta azt, Adjutorium nostrum in nomine Domini, a mi segítségünk az Isten lelkétül és az ő nevében vagyon.

Nem tudott efelől semmit Saul, és azért a királyságtul irtózott, de megbátorította Sámuel ama mondásával: Reád rohanik a Szentlélek, azért ne félj semmitül, megszáll téged és jövendölsz, s azáltal más emberré lészesz; s úgy is lett, mert aki csak a szántáshoz értett, a szamárokat tudta hajtani, azután tudta a fegyvert hordozni és ellenségét megtanítani. Ahol ezeket lelki értelemre vévén, Szent Cyrill azt mondja: Szükség volt eljövetele a Szentléleknek, hogy ő nálunk lévén és bennünk, mind az ördög s mind az emberek üldözési ellen megerősödnénk. tudniillik nagy változása történik annak, akiben száll a Szentlélek, mivel Szent Pál szava szerént azon ábrázatra elváltoztatunk fényességrül fényességre, úgymint az Úr lelkétül, tehát amint hirtelen leszállott tűzben mennykő gyanánt a Szentlélek, úgy mi is általa mennykövekké válunk ellenségink fejére, s abban lészünk erősek, hogy fegyverünk a Szentlélek.

Mely ha úgy vagyon, kitül féltek? mitül tartatok? közelget az ellenség? rettent a fegyver? ne féljetek! készen, aki odaki hadakozik helyettetek, csak ti a várasba maradván, tiszta szívvel várjátok a Szentlelket. Amint Urunk jovallotta tanítványinak: Ti pedig maradjatok a várasba, ott üljetek, mígnem erővel felöltöztettek a magasságbul.

Csakhogy In malevolam animam non intrabit Spiritus sapientiae. A gonosz lélekben nem száll az Istennek lelke, úgymond Salamon, ha tehát gonosz a te lelked, életében fertelmes, hamis cselekedetiben, álnok beszédiben iszonyú kegyetlen, ne várja ezt az erőt és fegyvert, hanem inkább attul tartson, hogy mint a mennykő, meg ne égesse, semmivé tegye; ha pedig tiszta lészen lelketek, ah! akkor csendes vesztég üléstekben is eljő a Szentlélek, mint a mennykő, sebes szél zúgásában, tűz formában, s titeket is olyanná változtat, hogy ellenségteket, akár látható, akár láthatatlan légyen, ronthassátok. Melyet engedjen meg, aki ma reájok szállván az apostolokra, megerősítette mindenek ellen az igazságban. Ámen.

 

1689




Hátra Kezdőlap Előre