Illyés István

Felséges titok

Nehezebb értelmű mysterium, hogy tudniillik az egy isteni természetben három személy légyen. Ezt az igazságot még a régi időkben is, mint valami árnyékban jelentette Isten példákban. Ábrahámról írja Moyses, hogy az Úr őnéki Mambre völgyében megjelent: Apparuit ei Dominus. És mindjárt utána veti, hogy Tres viri, három férfi jelent meg néki. Kiket, mikor látott volna, eleikbe futamék az ő sátora ajtajából és adoravit in terram, a földig hajolván imádá. És monda: Uram, ha kedvet találtam a te szemeid előtt, ne menj el szolgád mellől. Csuda dolog, kedves hallgatóim. Tres vidit, et unum adoravit; ímé három férfiat lát Ábrahám, és egyet ural, egyet imád. Domine, si inveni gratiam; Uram, ha kedvet találtam a te szemeid előtt. Úgy, úgy, mert amint az írásmagyarázó atyák bölcsen elmélkednek, a személyek háromságában a természetnek egységét isteni világosítás által ismérte ott Ábrahám. Hogy pedig ezeket az isteni vendégeket illendő vendégséggel tisztelné, parancsolá Sárának, a feleségének: Accelera, tria sata similae commisce, et fac subcinericios panes; siessen, három mérték lisztlángot egyelítsen, és hamuban sült pogácsákot csináljon. S hát immár ebben vajon micsoda mysterium vagyon elrejtve? Felnyomozták ezt is bölcs elméjekkel a szent doctorok. Szent Ambrus azt mondja, hogy a három egyenlő mértékű lisztlánggal a Szentháromság egy Istenben való hitit jelentette a szent pátriárka. Egyez véle ugyanezen példának magyarázatjában Szent Ágoston, így elmélkevén: Nemde nem egy vendég volt-é a háromban, aki Ábrahámhoz jött, és akinek három egyenlő mértékű eledel emberséges böcsülettel szolgáltatott, mert a Szentháromságnak dicsősége tündöklött.

Ezt kévánja tőlünk is, keresztyének! ezt kévánja, a hív szolgálatot a dicső Szentháromság. Hogy tudniillik: Tria virtutum Theologicarum sata commisceamus; a három fő-fő virtusoknak mértékit egyelítsük, és eleven hittel, erős reménységgel, tökélletes szeretettel az eloszolhatatlan háromságot a mi szívünknek sátorában tiszteljük, böcsüljük. Halljátok, Salomon által mit mondott: Praebe fili mi cor tuum mihi; adjad, fiam a te szívedet nékem. Nincs is nékünk a Szentháromság felséges titkának isméretire jobb módunk, mint a szeretet. Mert akik teljes szívvel-lélekkel az Istent szeretik, azoknak értelmeket kiváltképpen való módon megvilágosítja, és az emberi elmét megelőző nagy dolgoknak isméretire felemeli…

Minekutána Isten ő szent Felsége az özönvizek által e világot megújította volna, szent haragja lecsendesedésének jeléül szivárvánt helyheztete a felhőkben, és azt Signum faederis; szövetség jelének nevezé, amely szövetséget tudniillik ő maga és az emberek között szerzett, hogy nem lészen többé vízözön minden testnek eltörlésére. De nemcsak e szövetségnek, hanem azonkívül az üdvösségnek is jele a szivárvány, mellyel a szent keresztség vize által megmosatott és megújíttatott ember az örök életnek reménségére serkentetik. S hát ezen kívül vagyon-é még más titkos értelmű jelenség a szivárványban? Igenis vagyon, azt mondja Szent Basilius, mert a Szentháromságnak is mysteriumát, felséges titkát, néminémű képezéssel jelenti. Miként, úgymond, a szivárvány egy és mindazáltal három színű, zöld, kék és veres, úgy az Isten állatjában egy, és személyében három. Tovább az égi szivárványban az említett három szín nem másunnét vagyon, hanem a napnak az harmatos felhőben megütközött sugáritól. Egy ilyen módon az isteni személyek háromságának eredete nem másunnét vagyon, hanem az ő magát ismérő és szerető Atyának gyümölcsös elméjéből. De minthogy ezeket a felséges titkokat voltaképpen a mi csekély elménk meg nem foghatja, kövessük mi a Jézus Sirák fia tanácsát: Vide arcum, et benedic eum qui fecit illum; tekéntsd meg, oh ember, a szivárvánt, és áldjad az Urat, aki azt alkotta. Azt az Urat, akinek körülötte Ezechiel próféta fényes szivárvánt látott, áldjad, magasztaljad.

 

1708




Hátra Kezdőlap Előre