Landovics István
Tudván az emberi nyughatatlan elmének kívánságát, amely annál inkább törődik valamely titoknak megértésében, mennél mélyebb az értelme, nem különben, mint az aranyászok annál mélyebben ássák-vésik a kőszikláknak kebeleit, mennél mélyebben bocsátja alá erét az arany, avagy mint a búvárok, annál mélyebben bocsátkoznak bé a tenger örvényi köziben, mennél titkosabb rejtekében találtatik a piros kláris vagy gyöngyszem; én is gondosabb kérdésekkel vizsgálván a megfoghatatlan Szentháromságnak egy Istenségben csudálatos titkát, még arra nem akadtam, sem az emberek között a doctorra, aki kívánságom szerént megfejtette volna, sem az angyalok között, aki homálya előtt lévő superlátját félrevonván, dicsőségére mutathatna, sem pedig az evangélisták közül, aki nyilván leírhatná. Szent Ágoston, hogy valamit mondjon, a verőfényhez hasonlítja, hogy valamint annak más az állatja, más a sugára és más a melegítése, s ugyan mégiscsak egy verőfény, úgy a Szentháromságban más személy az Atya, más a Fiú, más a Szentlélek, de ugyanegy Isten. Szent Bernárd pedig az embert mondja legnyilvább hasonlatosságának lenni, mert abban más az értelem, más az akarat, s ugyancsak egy emberi lélek, úgy az Isten is. Némelyek imígy írják le: egy folyóvíz mellet lévő fára tükört függesztének fel, amelyben bészolgálván a verőfény, más napot támaszt a tükörben, a tükörbül a vízben veti képét, és így egyszersmind három nap látszik, egyik hasonló a másikhoz, s ugyan csak egyetlen egy nap avagy verőfény vagyon, úgy az Isteni Háromság különböz személyében, de egyez istenségében; többen többet mondanak, de ugyan ha kérdem Szent Jánost, úgy vagyon-e az isten titok? azt feleli: Deum nemo vidit unquam. Ki tud felőle valamit mondani, mivel az Istent soha az élő emberek közül senki sem látta; ha okoskodásra vészem, megrettent. Nemhogy reá akadhatnék, hanem inkább tagadni láttatik az az Istent, valaki emberi okoskodásokkal akarja megmutatni. Ha az angyaloktul tudakozom felőle, csak azt a kiáltást hallom tőlök, Sanctus, Sanctus, Sanctus, Szent, Szent, Szent; az első szó a zsidó bötüben cados annyit tészen mint tiszta és makula nélkül való, a másik a görög szóbul annyit mint tisztelendő, a' colo veneror; a harmadik a deákbul a sanctio, annyit tészen mint megmásolhatatlan szövetség, mert valahányszor szövetséget vetettenek, annyiszor valamely állatnak vérét öntötték ki, és az a fogadás szentnek, megmásolhatatlannak mondattatott, így azért az Isten tiszta s tisztelendő és szent, és megváltozhatatlan; de mit értek ebbül? ha nem azt, hogy ezekben követhetem, de állatjára nem akadok, s azért mikor ezt a három szót hallotta a próféta a serafimoktul, mindjárt ilyen parancsolatot vett, Vade, et dices populo huic, audite audientes, et nolite intelligere, videte visionem, et nolite cognoscere. Menj el, és mondjad e népnek: hallván halljátok és ne értsétek, és lássátok a látást és meg ne ismérjétek. Ami annyit tett, úgymond Szent Tamás de Villanova. Oh emberek, ne vizsgáljátok ezt a titkot, ne kívánjátok érteni, hallván halljátok, és csak higgyétek, mert ez néktek használ üdvösségtekre, mivel azt hinni illendő ájtatosság, de érteni kívánni vakmerőség. Az evangélisták csak azt beszélik, Tres sunt, qui testimonium perhibent in coelo, Pater, Verbum, et Spiritus Sanctus, et bi tres unum sunt. Hárman vannak, akik mennyben bizonyságot tésznek: az Atya, az Ige és a Szentlélek, és ez a három Egy. Melyekből mégis ki nem vehetem érthetetlen titkát a Szentháromságnak, annak okáért alábbszállok elmémmel, s csak azt kiáltom Szent Ágostonnal: O Mysterium ineffabile; Oh! kimondhatatlan és a többi felett nehéz értelmű titok! bizony a több szentségek, melyek a te Anyaszentegyházadban tartatnak, Uram, álmélkodásra és nagy tiszteletre méltók ugyan, de ez a te nagytitkú szentséged mindeneket felülhalad.
1689