Landovics István
Mi lehet, úgymond Szent Ambrus, hatalmasabb ellenségink ellen, mint a Szentháromságnak vallása? Bizony ha tetszik az atyának, közöttünk, az emberek között, mikor gyermeke hozzá folyamodik, és őtet kiáltja megrémülésében, s csak azért is mindjárt biztatja és segíti, inkább tetszik az Atyaistennek mint Alkotónknak, a Fiúnak mint Megváltónknak, a Szentléleknek mint megszentelő Istenünknek, ha szükségünkben hozzá folyamodván, neve szerént nevezzük a Szentháromságot.
De a látható ellenség ellen is hatható és hatalmas ennek szent neve, amint csudákkal is megmutatta. Sigebertus írja és Vincentius Bellonaventis, hogy Nanceinum várasát az ariánusok megszállották volna, csak azért, hogy a Szentháromság tagadó tévelgésbül kitértenek, addig emlegették és kérték a Szentháromság segítségét, míg ellenségeket meg nem verték, melyért hálát adván a nép a templomban, mindenek láttára a püspök elejben három fényes gömbölyű gyöngy formájú kő szállott le, s mihelyet az oltárt érte, mindjárt a három gyöngy egyetlen eggyé lett, oly fényessé. hogy más gyémántokat meghaladna fényességével: Ezzel akarván jelenteni az Isten, hogy a Szentháromságnak segítsége által verték meg az ellenségeket. Mert micsoda az Istenség? ha nem amint Trismegistus mondotta: Az Isten egy gömbölyű kerekség, amelynek közepe mindenütt, kerülete sohul nincsen, és amint Gregor Nazianzenus szól: Hidd el, hogy a Szentháromság egy fényes gyöngy, mindenfelől hasonló és egyarányosan fénylő, melyrűl, midőn emlekezünk és segítségül híjuk, nincsen mit féljünk ellenséginktől, lepje el a mezőket, szállja meg a várasokat, minden erejét reánk fordítsa. Ah! csak az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek ajánljuk ügyünket, minden bizonyosan megsegít és ellenségünket megveri, aminthogy az elmúlt esztendőkben is, kinek tulajdonította Bécs várasa szabadulását, ha nem a Szentháromságnak, amelynek tisztességére felemelt képe előtt a piac közepin, mikor a vitézek a bástyákon víttanak, a község imádkozott, oly hasznossan, hogy eddig nem hallott győzedelmet venne a pogányon.
Nemcsak ezeket pedig, de ezeknél is nagyobbakat, mert minden mennyei áldást nyerénk a Szentháromság tiszteletivel és áétatos emlekezetével, mert ha az árnyéka régenten annyi áldást hozott a pátriárkákra, amint Jákobra és Ábrahámra, ki kételkedik benne, hogy nyilvánvaló hitünk többet érdemel. Hallottatok Jákobrul, minémű látást látott. Felnyittaték az ég, és láta egy lajtorját állani a földön, amelynek vége az egeket érte, és az angyalokat látta felmenni és lejönni. Mikor látta azt a látást? akkor, mikor árnyékát képzette a Szentháromságnak, Tulit de lapidibus, qui jacebant, et supponens capiti suo dormivit in eodem loco. Véve azokbul a kövekbül, melyek ott valának, és feje alá tévén, elaluvék azon a helyen. Rabbi Nehemias és más zsidó doctorok azt tartják felőle, hogy három követ tett Jákob a feje alá előbb, hogysem elalunnék, s mikor álmábul felsörkent, egyetlen egy követ talált feje alatt, mert a hárombul egy lett.
S mit jelentett ez a három kőből egy kőé lett kő? Lyranus azt tartja felőle: Ez az isteni egyetlen egy valóságnak és három személynek árnyéka volt, s mégis, oh! mennyit nyert! Az egek felnyíltanak előtte, az angyalok fel s alá mentenek előtte; a felménők azért mentek fel, hogy Jákob könyörgésit és szükségit a Szentháromság elejben felvigyék; akik lejöttek, azért jöttek, mert a Szentháromságnak ajándékit hozták alá néki, és minden áldással bétöltötték, mert nem heában mondatott a' néki: Dilataberis ad orientem, et benedicentur in te omnes gentes. Elszélésíttetel napkeletre és nyugotra, és megáldatnak benned minden nemzetségek. Oh boldog emlekezetű Szentháromság! még álmában is segíti és áldja azt, aki felőle emlekezik, s mit véltek, mit cselekedik mivelünk, hogy mi akkor is nevezzük, mikor alunni megyünk? s akkor is, mikor felébredünk? Nincsen énnékem abban kétségem, hogyha minden dolgainkban őtet említjük, akiket eddig bűneink érdeme szerént büntetett és csaknem kiszorított országunkbul, kiszélleszt napkeletre és nyugotra, s megalázza azt az ellenséget, akitül eddig megaláztattunk.
1689