Jaj, nagy kedven tartott szerelmes szülöttem, |
Ki nélkül már ez világban holtig árva löttem. |
|
Hol vagy két szememnek tündöklő világa? |
Elepedett bús szívemnek csendes boldogsága. |
|
Hol vagy én szívemnek buzgó kívánsága, |
Életemnek mézzel folyó kedves vígassága? |
|
Mondjátok meg nékem, oh ti magas hegyek, |
Szülöttemnek keresnie vajjon merre menjek? |
|
Mutassatok utat, oh ti olaj kertek, |
Szülöttemet hol megfogták, véle merre mentek? |
|
Ah! ti nagy darabos, éles köves utak, |
Szent fiamnak vércsöppei, látom, itt hullottak. |
|
Jaj, ez bizonyára nagy szomorú jele, |
Előmben fúj halálának immár hideg szele. |
|
Sírjatok énvélem, jó asszony barátim, |
E világban kik tudjátok az én árvaságim. |
|
Megepedett szívem, kérlek, ne hagyjatok, |
Elfáradtam, nem mehetek tovább; jaj, fogjatok! |
|
– Enhítsd siralmidat, keserves Mária, |
Mert szent Fiad harmadnapra feltámad, azt mondta. |
|
|
|