Simon Máté
Félretévén azoknak rossz és unalmas szokásokat, kik még a világos, nyilvánvaló igazságról is örömest patvarkodnak, szükség, hogy ki-ki megvallja, hogy nincs oly kemény és irtóztató tél, melynek alkalmatlanságit helyre ne hozná, el nem felejtetné a gyönyörű tavasznak kellemetes vidámsága. Nem látod itt gyászban a magas egeket, sem béfödött orcával; mert eloszolván az ártalmas setét gőz, vidámon, tisztán tűnik szemünkbe azoknak tekintete, és mindenütt tetszeti azoknak vidámságát, világosságát; a szeleknek szertelen dühössége szokott barlangiba szorul, és a könnyen, édesdeden fuvalló szellők kerülnek elöl. Megfutamodván amaz ősz és hóval hintett szakállos, komor hideg, mind a havat, mind a jeget utána folatja, és helyt ád ama gyönyörű ábrázatú ifjúnak, a tavasznak, ki mind az erdőket, mind a kerteket, mind a hegyeket, mind a völgyeket zöldelő füvekkel, kékes hyacinthussal, különb-különbféle tulipányokkal, rózsákkal, liliomokkal ékesíti, vidámítja.
Kedves keresztények! Ha a nagyot kicsinyhez szabad hasonlítani, úgy tetszik, hasonló dolgot ád előnkbe szerelmes Megváltónk feltámadása; mert megszűnvén a szörnyű kínoknak rettenetes tele, a szép örömök gyönyörű tavasza tűnik szemünkbe, mely is eloszlatván a zsidóság kegyetlenséginek iszonyú fellegét, téres tekintetet nyit a feltámodt igazság napjának szemlélésére, és amaz orcát metsző hideg szelek, avagyis káromlások helyett, szép gyenge szellőt, azaz allelujával való zengedezést támaszt és indít; szalad kaszájával a halvány halál, mert visszatérvén Krisztusnak lelke a koporsóban nyugovó testébe, talpra áll, és ahol a tövises iszonyúságnál, keserves kínoknak mérgénél, vérrel folyó patakoknál egyéb nem láttatott, ott már a dicsősségnek és vidámságnak gyönyörű rózsái, tulipányi mosolognak, a gyönyörűségnek pataki csörgedeznek. Feltámadott Krisztus, nincs itt; nincs a nagypénteki siralmas állapotjában; nincs a keserves kínok örvényében; nincs a véres veres tengernek forrásában. Nem illik-e tehát, hogy mi is félretévén minden szomorúságot, vigaszságunk napjának ruhájába öltözzünk, s vígan énekeljünk, mondván: Alleluja, hála légyen az Istennek?
1802