Káldi György
Ezen dolgot példázhatják némely állatok is, mert az arábiai egyes madárról, a phoenixről azt írja Clemens Romanus és Plinius, hogy drága, jóillatú fákból való tűzbe veti magát, és megégvén, a hamvából támad egy féreg, és abból más olyan madár lészen. Ennek igazsága felől nem kötődöm, de bizony a Krisztust phoenixnek mondhatjuk, mert egyedül volt Isten és ember, ki harmadnap előtt a szeretetnek lángjától meggyulladván, megégett, mely tűzben feltalálod a drága fákat, az engedelmességnek pálmáját, az alázatosságnak ciprusát, az irgalmasságnak olajfáját, a békeséges tűrésnek cédrusát; ma pedig megújult és feltámadott, s meg sem hal többé. Az oroszlányról azt írja Epiphanius és Eucherius, hogy halva születik és az atyja ordítására harmadnapra feltámad. Inkább hiszem, hogy születése után harmadnapig aluszik és úgy serken fel az ordításra, mely a fekvőhelyét megrendíti. A mi Krisztusunk az igaz oroszlány fiú, kiről jövendölvén Jákob, azt kérdette: ki költi fel őtet? Ki harmadnapig aludt a halálnak álmában, és az Atyának mindenható ereje, mellyel a föld is megindult, mind halálakor, s mind feltámadásakor, e mái napon felébredett, és mint Júda nemzetségéből való győzedelmes oroszlány, meggyőzte ama rettenetes oroszlányt, ki ordítván kereng, keresvén, akit elnyeljen.
Oroszlány a Krisztus: 1. Mert minden választottaknak fejedelme, mint az oroszlány a vadaknak, és azért neveztetik egyedül a Szentek Szentének. 2. Az oroszlány senkitől nem fél, amint Szent Hilarius írja, azokáért bátorságoson aluszik; a Krisztus is halálakor bátorságoson aludt, tudván bizonnyal, hogy feltámad. 3. Az oroszlány példája a vigyázásnak, mert nyitott szemmel aluszik, és a horgadt körmű állatok közzűl egyedül lát, mihelyen születik; a többik vakon születnek, úgymint az ebek, a macskák; a Krisztus nemcsak születésekor, de fogantatásakor is mindjárt látta az Istent. 4. Szent Ambrus azt írja, hogy oly rettentő ordítása vagy szava vagyon, hogy sok gyors állatokat, melyek egyébaránt elszaladhatnának előtte úgy megrémít, hogy el nem mehetnek előtte, hanem körmei közé esnek; a Krisztus feltámadása után az apostolok által, mint az ordító oroszlány, a pogány népeket csak beszéddel holdoltatta meg. 5. Plinius azt írja, hogy az oroszlány akkor legerősb és bátorságosb, mikor a nyakát és a lapickáit elfogja a serénye; a Krisztusnak dicsősége is főképpen a feltámadásban tündöklött, mikor a halhatatlanságnak ékes ruhájába öltözött, mely a testét éppen béfogta.
A kígyónak, ha minden testét megrontják is, csak a feje maradjon épen, megél; a Krisztusnak teste is keményen megszaggattatott szenvedésekor, de minthogy a feje, mely az Istenség, épen maradott, ma dicsőségessen feltámadott. Nem szenvedett semmit az Istenség, és az a testet is feltámasztotta. A kígyóhoz hasonlítja magát a Krisztus, de külső ábrázatjában, nem mérgében, mert igaz emberi ábrázatja és természete volt, de nem volt bűne. Mikor az Isten a hitetlen zsidókra tüzes kígyókat eresztett volna, másfelől rézkígyót csináltatott, hogy aki arra nézne, a tüzes kígyók mardosásától meggyógyulna; de a rézkígyó csak külső ábrázatjában volt hasonló a kígyóhoz, nem mérgében. Ádámot is megmardosta volt a pokolbéli tüzes kígyó, és a tilalmas almának mérgével megölte, mert a bűn a kígyó mérge, és azért mondja a bölcs, hogy: Mint a kígyó színétől, fussunk a bűnöktől; de ímé más kígyót emeltetett fel a keresztre az Isten, az ártatlan Jézust, hogy valaki igaz hittel reá néz, meggyógyuljon és éljen.
1631