Telek József
Mikor édes Megváltónk a Kálvária hegyén halálra vált, nem akarta, hogy holtteste a földbe rejtessen, hanem kőbül kivágatott új koporsót választott temetőhelynek s hajléknak, melyen álmélkodván az írásmagyarázók, nem ok nélkül tudakozódnak: mi lehetett oka ily temetés-választásnak? Ha az Úr Jézus éltében igen szegény életet szeretett, miért temetésében kőkoporsót és pompás temetőhelyet választott? Ha Ábrahám, Sára és a többi elei megelégedtek a földbül ásatott sírval, miért akart Krisztus a kőbül kivájatott koporsóba temettetni? Azt felelik talán némelyek, hogy a kegyes Jézus azért választott pompás kősírba szent testének temetést, mert Isaias előre megjövendölte az ő dicsőséges temetését, mondván: Az ő koporsója dicsőséges lészen. Igen helyes felelet, de nagyobb titok van még itten elrejtve. Hallottátok, kedves keresztényim, hogy minekutána az első ember, Ádám vétkezett, igen megátkozá vala az Úristen a földet, mondván: Átkozott a föld a te munkádban, töviseket és bojtorjánokat hoz néked. Azzal sem elégedett meg, hanem a földet a kígyó eledelévé tette, imígyen szólván a kígyónak: A melleden jársz és földet eszel életednek minden napjaiban. Innét illetlen lett volna, hogy az átok alá és kígyó hatalma alá vettetett tövises föld az Úr Jézus szent testének hajléka lett volna. Megátkoztatott és a kígyó fogai s mérge által meggyaláztatott a föld; azért az Isten Fia nem ítélte alkalmatosnak a földet, hogy csak holt teste is harmadnapig abban rejtessen, hanem választá temető sírnak a kemény kősziklát, melyet sem az átok meg nem fogott, sem a kígyó fogai meg nem sérthettek, sem a tövisek el nem burítottak.
1769