Kelemen Didák
Megmondotta vala édes Üdvözítőnk, hogy ahol ketten vagy hárman öszvegyűlnek az ő nevében, ott vagyon közöttök, bételjesíté azt a mái szent napon halottaiból feltámadván, mikor az Emausba menő két tanítványhoz adá magát egy úti társaságba, kik őfelőle beszélgetnek vala, szomorúak lévén. Az Emausba vivő úton járókhoz adá magát útitársul, nem a Babylon útján lézengőkhöz. Emaus mennyei hazánkot jelenti, Babylon pokolnak példája. Az útonjáróknak jelenék meg, azaz a tekélletesség útján elébb-elébb igyekezőknek, nem a hátra fartatóknak, nem a bűnnek rútságában heverőknek, sem a világi hívságok mezején szélengőknek; azokat vigasztalja Krisztus feltámadása örömivel, azokat szabadítja a halálnak s pokolnak félelmétől, azokkal közli feltámadása gyümölcsét, kik Krisztust állhatatoson és szorgalmatoson követik, mint az mái evangéliumban említett szent asszonyok, kik mind boldog s mind keserves állapotban Krisztust követték, mind éltiben s mind holta után szolgáltak néki, Galileából Jeruzsálembe követték az édes Jézust a végre, hogy szolgálnának ő szent felségének; mikor halálra viteték Krisztus Urunk, egyebek nem szánakodtak rajta, de ezek az ájtatos asszonyok siratták, s keserves szókkal jajgatták az ő sok kínját s érdemetlen halálát, s mikor Krisztus Urunk a keresztfán függött, kereszt mellett állottak, készek, ha miben lehetett, akkor is szolgálni Uroknak; a Krisztus halála után holt testétől költségeket nem kimíllették, hanem drága keneteket vettek, hogy az édes Jézus szent testét megkennék. A szombat után nem várták, hogy megvirradjon, jó hajnalban megindulának a Krisztus koporsója felé, úgyhogy napkeletkor érkeztek a koporsóhoz. Oh csudálatos asszonyok! hová mentek ily hajnalban? tudjátok-e, nem bátorságos ilyenkor járni? mit akartok a koporsónál? vagyon-e híretekkel, hogy a Krisztus koporsóját bepecsételték, és vitézeket rendeltek melléje, kik őrizzék, hogy senki meg ne nyissa? fel meritek-e szakasztani a pecsétet? elűzhetitek-e az őrző vitézeket? elfordíthatjátok-e a nagy követ? Semmi efféle gondolat meg nem tartóztatja a szent asszonyokat, mert semmi nem nehéz az igaz szeretőnek. Azért ha mibennünk az isteni szolgálatban akármi kisded akadék viselhetetlen terhnek látszik, attúl vagyon, mert nincs az isteni szeretetnek buzgó szereteti bennünk, mert akiben tekélletesen lángallik az Isten szereteti, semmi akadékon meg nem ijed, semmi fáradságot nem kimíll. Sok Máriák tanálkoznak, kik az Urunk testét meg akarják kenni, s az koporsóhoz jutván, meglátják a nagy követ, megijednek tőle, s hátra térnek.
Keresztények, nincs oly jóságos cselekedet, mely előtt valami nagy kő ne légyen, melyet el kell fordítani vagy hengeríteni. De attól sokan megijedvén, jó szándékjokat félben hagyják. A fösvény gazdag akarná ugyan a Krisztus testét kenni, bővséges alamizsnát akarván osztogatni, de kőre talál, mert a fösvénység azt mondja néki: sok gyermekid és cselédid vagynak; gyermekid örökséget, cselédid fizetést várnak tőled, azért inkább gyűjtened kell, hogysem osztogatnod. Ki hengeríti el a követ? A Testamentom angyala azt mondotta: adjatok, és adatik néktek. Az uzsorás vissza akarja téríteni a hamis keresmént, de kőre akad, mert azt mondja az ördög: ha azt cselekszed, koldussá kell lenned, mert sem mívet nem tanultál, sem kereskedést nem űztél, hogy magadot s házad népét más módon táplálhatnád. Ki hengeríti ezt el? Ugyan a testamentomi angyal, az édes Jézus, halljátok áldott szavait: Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja? A fajtalan férfi vagy asszony pedig meg akarja tisztelni a Krisztus testét, nem akarván többé a maga testét a paráznával közleni, hanem tisztán és tisztességesen akar élni, de kő vagyon előtte, az utálatos gyönyörűségnek megrögzött szokása, melytől nehez elszakadni; ki fordítja ezt el?
1729