Kopcsányi Márton

Örömnek anyja, Mária

Szentlélek Isten jegyese,
Jessének drága vesszeje,
Irgalmasság szüléje,
Vess határt az epeségnek;
Keserűség tengerének,
És a gyászöltözetnek.
Légy immár örömnek anyja,
Lelkünknek vigasztalója,
Asszonyunk szűz Mária.
Harmad napi hirvatt virág,
Megújult, mint zöldellő ág:
Kinek örül a világ.
Feltámadott, amint várád,
Dücsöséged, és citarád;
Zsoltárod és koronád.
A halál s az ő fulákja,
Elnyeletett, nincs ártalma,
Mert Fiad volt halála.
Pokolnak is réz kapuja
Elrontatott a vas rúdja;
Fiad volt harapása.
A jók mind megszabadultak,
A gonoszok ott maradtak;
Júdással ott kínlódnak.
Szent Fiadnak nagy sok kínja,
Örömre fordult bánatja,
Menny és föld őtet áldja.
Ez nap nagy örömnek napja,
Azért örvendezzünk rajta,
Veled együtt Szűzanya.
El ne feledkezzél rólunk,
Kik most veled kesergettünk,
Nyerd meg, hogy veled éljünk.



Hátra Kezdőlap Előre