Káldi György

Krisztus sebei

Ha valamely erős vitéz, úgymond Beda, a király parancsolatjára az egész nemzetének a megszabadulásáért valakivel bajt vína, és noha sok sebek esnének rajta, ellenségét meggyőzné és megölné, és nemzetségének megszerzené a győzedelmet, ha az orvos azt kérdezné tőle, ha úgy akarja-e bégyógyíttatni a sebeket, hogy semmi jelök ne maradjon, vagy hogy a sebek helye megmaradjon ugyan, de minden fogyatkozás és dísztelenség nélkül? kétség nélkül azt felelné, hogy inkább akarja a győzedelemnek jeleit megtartani, úgy hogy testi épségének és szépségének ne ártsanak. Azonképpen Krisztus Urunk, az ő győzedelmének megmaradandó bizonyos jeleért inkább akarta a sebek helyeit mennybe vinni, hogysem eltörleni. És minthogy az igaz szeretőnek nincs kedvesb dolga, mint azoknak a sebeknek jeleit viselni, melyeket szeretőjének oltalmáért vött fel, és azokkal mindenütt dicsekedik, kétség nélkül Urunk is örömest megtartotta a mi üdvösségünkért felvett sebeknek helyeit, kiket halálig szeretett. És mikor az angyalok azt kérdették, micsoda sebek azok a kezeinek közepin, azt felelte: ezekkel sebesíttettem meg azoknak házában, akik szeretnek vala engem, azaz, akik valaha szerettenek, és akiknek mindenkor szeretniek kellett volna engem, holott én úgy szerettem őket, hogy a sebeket is, melyekkel megsebesítettek, szeretet gyanánt tartottam; mint mikor Júdást barátjának mondotta, kijelentvén, hogy ő akkor is úgy viselte magát Júdáshoz, mint barátjához, és hogy Júdásnak is azt kellett volna mívelni.

Amint Szent Tamás írja, azok a sebhelyek nemcsak nem rútítják a Krisztus testét, hanem ugyan ékesítik is, mint valami drága rubintok vagy gyémántok. Sőt Szent Ágoston is azt írja, hogy a mártíroknak megdicsőült testökön meg fognak a sebhelyek tetszeni nagy ékességgel. És azont mondja Szent Ambrus is. És noha úgy tetszik, hogy Szent Cyrillus Alexandrinus különbet mond, de bizonyos, hogy nem tagadja egyáltaljában, amit a többi szent atyák mondottak, hanem csak azt jelenti, hogy azokban sem fogyatkozás, sem dísztelenség nem lészen. Történik, hogy valami drága ruha szegbe akad, és megszakad, de azt a szakadást a bölcs gyöngyfűző oly szépen bévarrja aranyfonállal vagy selyemmel, úgy bétatarozza gyöngyökkal és drágakövekkel, hogy sokkal díszesbnek tetszik, hogysem a szakadás előtt; hasonlóképpen a Krisztusnak drágalátos szent teste, mely az istenségnek néminemű ruházatja volt, a szegek, ostorok, tövisek és láncsa miatt megszakadozott volt, de isteni bölcseségével azt úgy felékesítette, hogy előbbi szépségét is megelőzte. Aki valami drága palotát épít, ha ablakot nyit rajta, azzal nemcsak meg nem rútítja, hanem ugyan meg is ékesíti, és azt cselekeszi, hogy minden egyéb ékessége is tettetesb légyen, azonképpen Urunk testének (mely az Istenségnek drága palotája és kedves lakóhelye s élő temploma volt) sebei ollyak voltak, mint valami ablakok, melyeken az ő dicsősége inkább fénylett és tündöklött.

 

1631




Hátra Kezdőlap Előre