Káldi György
A mái evangéliomból azt tanulhatjuk meg, minémű nagy örömök légyen a mennyei boldogságban a testi szemeknek is a Krisztus látásából, melyről emlékezik a mái evangéliom, midőn azt mondották az apostolok Tamásnak: Láttuk az Urat. És azelőtt azt írja Szent János: Örülének a tanítványok, látván az Urat. Nem kétlem, hogy igen örvendeztek a jó tanítványok azon, hogy látták az ő szerelmes Mesteröket, hogy feltámadott, hogy a halálon győzedelmet vött, és azt reméllették, hogy azután ismég úgy fog vélek nyájaskodni, mint azelőtt nagy gyönyörűségessen nyájaskodott. Hihető, hogy az is nevelte örömöket, hogy látták az ő dicsőséges testének csodálatos és megmondhatatlan szépségét, és azért mondották nagy örömmel Tamásnak: Láttuk az Urat. Nem különben, mint a jámbor fiak, midőn látják, hogy atyjok valahonnét megjő, avagy valami gyönyörűséges dolgot látnak, legottan nagy örömökben társoknak hírré tészik, hogy az örömben részesek légyenek. Természet szerént gyönyörködünk a szép dolgok látásában, és főképpen a szép ábrázatú emberek nézésében. Az Írásban is azt olvassuk, hogy az asszírusok látván a Judit szépségét, azt mondották: Ki utálná meg a zsidók népét, kiknél ilyen szép asszonyok vannak, hogy méltán ezekért ne kellessék ellenek hadakoznunk? Asvérus királyról is azt olvassuk, hogy látván az Eszter szépségét, megtetszett az ő szemeinek, és azt mondotta néki: Mit akarsz, Eszter királyné? micsoda a te kérésed? Ha szintén az ország fél részét kéred is, megadatik néked. És azt cselekedte Amánnal, ki udvarában legfőbb embere volt, amit Eszter kívánt. A bölcs pedig azt írja, hogy az asszonyok szépségeért sokan vesztek el, amint a pogányok históriájában is olvassuk, hogy a nemes Trója a görög Ilona szépsége miatt rontatott el.
Azokáért, ha a halandó testnek szépsége oly kedves, hogy mindnyájan csodálják, kedvellik és dicsérik, mit gondolhatunk a megdicsőíttetett testnek szépségéről? mint ragadja el az ember szemét és szívét? mert az sokkal felyülhaladja e világi ékességet: Ugyanis micsoda az emberi testnek szépsége a halandó testben, ha nem egy kevés ideig uralkodó kegyetlen fejedelem, avagy tirannus, amint igen okossan mondotta régenten Socrates; mivel annak kedvessége hamar elmúlik, mint a virág ékessége; és amint jól mondotta Ovidius: Forma bonum fragile est: quantumque accedit ad annos, Fit minor; et spatio carpitur illa suo, azaz a testi szép ábrázat gyarló és hamar eltörik, és mentől tovább mégyen az esztendőkben, annyival inkább kissebbül, és maga idejétől fogyattatik el.
Melyet ha meggondolnának a leányzók és menyecskék, nyilván alábbhagynának a cifrálkodásban, és inkább adnák pénzöket az Isten tisztességére vagy a szegények táplálására, hogysem a tornyos koronkákra, a pókhálós gallérokra, a gyöngyös fülfüggőkre, a drága köves gyűrőkre, az aranyas láncokra, a perémes szoknyákra, a tőzött és rakott cipellősre, és nem tudom micsoda ördögi találmányokra, melyekkel midőn magokat cifrázzák, nyilván megmutatják, hogy lelki szépségre kevés gondjok vagyon, mert a drága jó időt vesztik, atyjok vagy urok marháját fogyatják, és az együgyű lelkeket kelepcébe ejtik, gyakorta egész várasokat és tartományokat is elpusztítnak. Azokáért, amint azon Ovidius írja, a görög Ilona, midőn a tükörben meglátta őszülni kezdett haját és megtöpörödött orcáját, keservesen sírt és csodálkozott azon, hogy kétszer ragadták el az ábrázatnak és orcának hamar elmulandó ékességeért. De a megdicsőült test szépségének nincsen vége és határa, és annyival tekélletesb, amennyivel a boldogságbéli állapat felyülhaladja a mi gyarló és halandó állapatunkat. Adja a kegyelmes Isten, hogy mi is megdicsőült testben öltözzünk, és lássuk a Krisztusnak dicsőséges testét a menyországban.
1631