Landovics István
Csak árnyék volt Sámsonnak ereje a Krisztus erejéhez és győzedelméhez képest, mert noha nagy erő volt a reá rohant oroszlányt megragadni és megfojtani, s azután nagy dicsőség azon megölt oroszlánynak szájábul életre való mézet szedni ki, de mind nagyobb volt a halálbul életet kihozni. Juthat eszetekbe Sámson cselekedete. Lement volt ő Tamnatába, és ímé, útjában eleibe jő egy rettenetes oroszlány, szikrázó szemekkel, felborzadt serénnyel, foga csikorgatásával, nagy ordítással; s mit csinálsz, mitévő lészesz, jó Sámson? Ha megfutamodol, elér, ha megvárod, elszaggat, ha megvísz véle, meggyőz. Ah! nem fél semmit Sámson! maga ugrik eleiben, agyarát megragadja, csak úgy bánik véle, mint egy kossal, minekutána azért megölte volna, egynéhány nap múlva visszatér Sámson, hogy lássa a megölt oroszlányt, és ímé, a szájában egész raj méhet talál, mézet vészen ki belőle, s azt eddegeli jártában, ilyen mesét támasztván belőle: De comedente exivit cibus, et de forti dulcedo. Az évőbül étel, és az erősbül édesség jött ki; kicsoda fejtheti ezt meg? Akkor senki sem, de megfejtjük mi ma mindnyájan, mert láttuk, kicsoda, s kivel vítt meg úgy, mint Krisztus Urunk a halállal, de győzedelmet vévén rajta, oh! mely édes eledelt talált benne! maga szent testét kivette, mindnyájunk eledelére, és oly életet hozott ki belőle, amely örökké soha meg nem hal, valamint a Sámson a szájbul ett, amely száj őtet meg akarta enni, úgy a mi Megváltó bajnokunk, azon halálbul vett életet, amely őtet elnyelte.
A rinoceros fene állatrul azt írják, hogy akármely más erős fenevaddal harcoljon, mindenkor ő vészen győzedelmet, s azért képe alá azt írták a tudósok: Non redeo nisi victor; másképpen nem térek meg, hanem győzedelmesen. Ilyen volt a vitéz fejedelmek közzül Julius császár, Nagy Sándor, Nagy Károly és Theodoricus, akinek dicsíretire Ennodius így szólott: Hogyha én az én királyomnak számlálom hadait, annyit találok, amennyi győzedelme volt, soha senki teveled meg nem ütközött, aki meggyőzettetvén dicsíretedet nem nevelte volna, csak a te dicsőségednek vitézkedett, valaki ellened állott, mert vagy dicsőséget szerzett néked tőled meggyőzetvén s magát megalázván, vagy ha vakmerőképpen szembeszállott, a te erődnek fegyvert adott kezébe. De jobb igazsággal mondhatom én ezeket a halottaibul feltámadott Urunkrul, mert minden ellenségit megtapodta, és azért nemcsak azt írom képe alá, Non redeo, nisi victor: nem térek meg, ha nem győzedelmesen, de azt is oda teszem: Non ego revertor insultus; bosszúállás nélkül nem térek meg; hogy így valaki ezeket olvassa, eszébe jusson erős harca és dicsőséges győzedelme az én Jézusomnak, s ki ne örvendezzen? (…)
Olyannak láttatik énnékem most Krisztus, mint ama tengeri hal, Xiphiás nevű, amelynek olyan az orra, mint a pallos, és meg hagyja magát fogni a hálóval, s mikor immár a tele hálót vonszák, annak zsinyegit általvágja, s nemcsak magát, de a több halakat is kiszabadítja, és azért mondatik felőle: Discerpens exit; szaggatván mégyen ki. Így a mi dicsőséges Urunk is hatalmának pallosával kivágta magát a halálnak hálójából, s nemcsak magát, de sokakat szabadított, s talán ezt látta Szent János, mikor kétélű pallost látott a szájában, mert Szent Ágoston szerint: Ne nézd te az ő fegyveretlen kezeit, hanem fegyveres száját, vagyon őnéki kétélű pallosa, mind megölőnek s mind feltámadónak pallosa; ezzel csapta meg ellenségit, és elválasztotta tőlök az ő híveit. Oh boldog vigasság! Félreálljatok most minden bús gondolatok. A megnyert halottak feltámadása nem engedi, hogy szomorkodjunk. Vigadjunk tehát, és Szent Hieronymussal azt adjuk, a hálát: Köszönjük és hálát adunk érette néked, édes megváltó Krisztusunk, hogy oly hatalmas ellenségünket, mikor megölettetnél, megölted. Légyen dicsőségedre, Victoria victe, győzedelem a meggyőzettetettnek.
1689