Pázmány Péter
Minekutána az Istennek győzedelmes bajnoka, a zsidó népnek fényes csillaga, a tekelletességnek eleven tüköre, Szent Dávid, hazájának és nemzetségének szabadulásaért, ama felfuvalkodott Goliáddal megharcolván, diadalmason visszatért volna, azt olvassuk, hogy az egész zsidóságnak minden várasiból seregekkel mentek eleibe; nemcsak a férfiak, hanem az asszonynépek és gyenge szüzek is, kik énekelve, táncolva, dobokkal, sípokkal zengedezve, Dávidot nagy dicséretekkel, sok szép hálaadásokkal magasztalták. Hasonlóképpen, mikor Judit a Holofernes fejét Betuliába vivé, a papi fejedelem és az egész község eleibe menvén, szép dicsőítő énekekkel, vígan üdvözlötték őtet, mivel őáltala megszabadultak vala ellenségek torkából.
Ha ily nagy dücsőséggel és vigassággal fogadta az Isten népe azokat, kik csak gyarló és halandó ellenségtül, csak földi és rövid ideig tartó fogságtul, csak múlandó gyalázattul, inségtül szabadították nemzeteket: vajjon, minémű vigassággal, micsoda énekkel méltó nékünk fogadnunk a mi Szabadítónkat; ki nem Goliádot és Holofernest, hanem az ördögöt, halált, örök kárhozatot megrontotta? és szent halálával, mélységes sebeivel, felszabaditotta fogságunkat? Vajjon, nem méltó-e, hogy a Szent Dávid szavai, melyeket mái nap az Anyaszentegyház minden isteni szolgálatiban szám nélkül énekel, ki ne szakadjanak szájunkból, hanem szünetlen kiáltsuk: Haec dies, quam fecit Dominus: exultemus et laetemur in ea; ez a nap, melyet az Úr szerzett, örvendezzünk, jer vígadjunk ez napon. Ez a nap, mely a Sámson meséjét megfejtette; De comedente exivit cibus et de forti egressa est dulcedo: mivel a telhetetlen halál torkából, gyomrából az igaz kenyér, Christus; az erős fegyveres hajlékából, a pokolból, az édes Jesus kiadatott. Ez a nap, melyen a Noe bárkájából kiröpült galamb olajágat hozott: mivel a keresztfán kibocsátott lelke Christusnak feltámadása után gyakor köszönetiben, Pax vobis-nál, békeségnél egyebet nem forgatott szájában. Ez a nap, melyen az ártatlan József, minekutána atyjafiaitúl olcsó pénzen eladaték és a fertelmes synagogátúl hamisan vádoltaték, a halálnak tömlöcéből felemeltetett, halhatatlansággal ruháztatott, és az egész világnak Urává tétetett. Ez a nap, melyen Jónás a cethal gyomrából, a halál torkából harmadnapra kiokádtatott; hogy őáltala, nem Ninive várasa, hanem az egész világ mególtalmaztatnék. Ez a nap, melyen az igaz Dániel ama régi sárkányt egy falattal megölte és az oroszlányok barlangából sérelem nélkül kijött. Ez a nap, melyen a mi Sámsonunk elszaggatta a kötelet, melyet Daliláért, az emberi nemzet szerelméért halandó testére vett vala, és Gáza városának kapuját elrontván, szabadoson kiment a fogságból. Ez a nap, melyen a Mojses vesszeje, noha kígyónak tetszett, de megemésztvén ellenségi erejét, szép tiszta vesszővé változott. Ez a nap, melyen az Isten népének ellensége, Aman megszégyenedett, és a mi Mardochaeusunk királyi felséggel tiszteltetvén, Nova lux oborta est, csillaga feltámadott az Isten népének. Végezetre; ez a nap, melyen a földbe vettetett mag szépen zöldellik, béven gyümölcsözik. Azért, Haec dies, quam fecit Dominus, exultemus: ez a nap, melyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk ez napon.
1636