Herepei Gergely
A mai naphoz, kedves atyámfiai, egy nevezetes történetnek emlékezete van kapcsolva, mely nekünk csak örvendetes lehet. Ha azt a napot, mely egy népet egy gyűlölt zsarnoktól mentett meg, vagy amelyen egy elnyomott nemzet igazságos fegyvere győzedelmet vívott ki a csatamezőn elnyomóin, a hálás maradék századok múlva is innepélyes örömmel üli meg, mennyivel több okunk van nekünk, akár úgy mint keresztyéneknek, akár mint embereknek, e napon hálás örömmel innepet szentelni, mely lelki s ebből következett emberi s polgári szabadságunknak győzedelmi napja. Igen győzedelmi innep ez; Jézus, az üldöztetett, az elnyomatott, meggyaláztatott és megfeszíttetett Jézus dicsőségesen emeli fel ezen fejét, a koporsó kéntelen volt visszaadni martalékját, s ellenségei, kik őtet megalázni törekedtek, most magok a megalázottak és megszégyenítettek, a gyalázattal, melynek kitették, csak győzedelme fényét nevelték. És e győzedelemnek mi is részesei vagyunk, annak mind dicsőségében, mind hasznaiban mi is osztozunk; mert Jézus nem a maga ügyéért élt, nem a maga ügyéért holt meg, ő az egész emberiség ügyének élt, ő az emberiség szent ügyéért vérzett, ő az egész emberiségnek volt képviselője. Ha ő bukik, ha ellenségei rajta győzedelmesek maradnak, bukik az emberiség is, ha ő a halálban marad, úgy az a világosság, melynek sugárai még akkor úgyis csak egyedül benne voltak egyesülve, sírjánál talán kialudt volna, s így az emberiség bizonyosan századokra lesz vala visszavetve a setétség éjjelébe, s most mi, egy mívelt kor gyermekei, kik a régi idők szomorú emlékeire bámulva s sajnálkozva tekintünk vissza, ott állanánk erkölcsi, vallásos, társasági és polgári tekintetben, hol állanak azok, kikhez még a keresztyénség világa nem hatott el; de Jézus nem maradt a halálban, ő győzelmeskedett, ő megdicsőittetett, s benne győzött az emberiség ügye, s benne megdicsőíttetett az emberiség; mert ő él és mi is élünk! hálá légyen Istennek, ki adott nekünk diadalmat, a mi Urunk Jézus Krisztusnak általa. A Jézus győzedelme azért az emberiség győzedelme!
1846