Török Damascenus
Mit készített légyen nékünk az Isten, megmutatta a mi Fejedelmünk, a mi Vezérünk, a Krisztus, aki minekutána tanítványainak tanítást adott volna, felviteték mennybe, és ül az Atyaistennek jobbjára. Ezt a boldog házat, ezt az országot készítté nékünk a mi Istenünk, és bizonyosokká tett bennünket, mikor Üdvözítőnket mennybe felvivé, hogy valamint a Krisztusban az emberi test és lélek mennybe béjutott, úgy nékünk is lelkünk ez élet után, testünk a feltámadás után oda jutand, ha ez életben a mi Teremtőnknek szolgálunk. Nagy ország, felséges jókkal teljes ország ez, keresztények, melynek az első ember által bézárattatott kapuját megnyitá kedves Megváltónk. Oh keresztények, ha mi Üdvözítőnket kísérhettük volna, keresztülhatottunk volna a levegőégnek három tartományain, megláttuk volna a szeleknek országát, szemléltük volna, hol készíttetik az eső, mely szántóföldeinket gyümölcsözteti, a harmat, mely virágainkat éleszti, a hó, mely a földet fejér borítékjával fedezi. Néztük volna a menköveknek, villámlásoknak, dörgéseknek műhelyeit. Láttuk volna, honnan származnak a holdban és napban a fogyatkozások. Felhatottunk volna a napnak látásához, annak a nagy fényes testnek, mely sokkal nagyobb az egész föld golyóbisánál. Bezzeg ha innét lenéztünk volna, kedves hallgatóim, egymástól kérdezhettünk volna: hol vagyon a föld, mely nékünk oly nagynak látszott, hol az én lakóhelyem, országom, házam, kertem, majorom? Akkor hittük volna el, mely igazat írt Seneca, mikor azt írta a földről, egybevetvén az éggel: Punctum est, in quo navigatis, in quo bellatis, in quo regna disponitis, punctum est; csak egy pont, ahol hajókáztok, ahol hadakoztok, ahol országokot igazgattok, csak egy pont. Látod, mekkora ország készítetett minékünk, keresztény?
1802