Az én édes fiam, akit e világra |
Küldtem embereknek drága váltságára, |
Hogy mindent hozhasson idvesség útjára, |
És végre ő magát adja az halálra, |
|
Mostan immár eljött váltságnak ideje, |
Közelget őneki sok kínszenvedése, |
Akit emberekért kell véghez vinnie, |
Rettegteti őtöt az halál félelme. |
|
Azért kért most engem nagy alázotoson, |
Ne hagyjam, mint atya őtet, hogy meghaljon, |
Méltó, hogy kérésén szívem meginduljon, |
Mint fiam kérését halljam irgalmason. |
|
Azért tanácstartók, mindjárást jöjjenek, |
És arról végezést ők hamar tegyenek, |
Méltó-e meghalni, mostan itíljenek, |
Kedves fiam felől bölcs törvént tegyenek. |
|
Jöjjön hát, üljön le most az Irgalmasság, |
És melléje mindjárt üljön az Igazság, |
Harmadik pediglen legyen a Bizonság, |
Negyedik főtanács legyen az Okosság. |
|
Ártatlanság legyen fiam prókátora, |
Embernek szeretet legyen szószóllója! |
|
No hát Ártatlanság, ha prókátorságát |
Felvetted fiamnak, jól folytasd a dolgát! |
Elsőbben jőjjetek elő tü angyalok, |
Meghaljon-e fiam, mindjárt megmondjátok! |
|
Méltán meg kell halni a te szent fiadnak |
Megépülésiért mennyei udvarnak. |
|
Lymbusból is atyák, most alászálljatok, |
Fiam haláláról hogy ti voksoljatok! |
|
Tudom, tanács nem kell te Istenségednek, |
Mivel te vagy ura a nagy bölcseségnek. |
|
Megbocsásson nékem én édes Jézusom, |
Hogy az én Uramra voksot kell mondanom! |
Igenis meghaljon, én aztot kívánom, |
Mert úgy áll helyére veszett állapotom! |
|
De megfogattatni kelletik a kertben, |
Mert kertben estem volt én is a vétekben. |
És a fán kell menni az halállal szemben, |
Mert én is vétkeztem fának gyümölcsében. |
|
Felségednek is úgy volt a decretuma, |
Hogy elküldöd őtöt az én váltságomra. |
De kezeit ki kell nyújtani a fára, |
Mint én is nyújtottam kezemet almára. |
|
Felséges Úristen, megbocsáss énnékem, |
Mert te szent fiadot én meg nem menthetem. |
Hanem őtöt én is halálra itílem, |
Mert színedet én is azután nézhetem. |
|
De annak felette, hogy mezítelenen, |
Meg kell lenni, hogy ő függjön a kereszten, |
Mint én csúfoltattam volt mezítelenen, |
Tulajdon fiamtól én részegségemben. |
|
Semmiképpen magát nem oltalmazhatja |
Krisztus az haláltól, csak meg kell halnia, |
De a maga hátán vigye a keresztfát, |
Mint én fiam vitte áldozatra a fát. |
|
Szükséges, hogy legyen Krisztusnak halála, |
Kezeit, lábait vasszeg általjárja, |
És úgy szegeztessék fel a keresztfára, |
Amint aztot velem íratta zsoltárba. |
|
|
(Az emberi nemzet előáll a szent atyákkal, és mondja:)
HUMANA NATURA ET SANCTI PATRES |
Nyilván a Krisztusnak bizony meg kell halni, |
Prófétálásoknak be kell teljesedni! |
Nem lehet ezekben soha hiba esni, |
És valamiképpen azt megmásoltatni. |
|
Mit mondsz, Ártatlanság, a te urad felül, |
Ki prókátorságát felvetted már hívül? |
|
Nem illik meghalni, bizony semmiképpen, |
Melyet bizonyítok a törvényből szépen, |
Amint írva vagyon Mojzesnek könyvében, |
Eképpen találom huszonhatod részben: |
Az ártatlant soha ti meg ne öljétek! |
De ilyen ártatlan nincsen több, higgyétek, |
Azért ha e szerént őtöt itílitek, |
Soha semmiképpen meg nem ölhetitek. |
|
Meg kell tenni, hogy csak megvíjon halállal, |
És a természetnek ő okosságával, |
Megbizonyíttatik ez Krisztus szavával. |
Meg is próbálom ezt ilyen rációkkal: |
|
Hogy ki-ki kívánja felebarátjának, |
Azt, amit kívánna tulajdon magának, |
De a dicsőítést kívánja magának |
Krisztus, tehát azt kell emberi állatnak. |
|
Mert másképpen ember ezt meg nem nyerheti, |
Hanem ha a Krisztus az halált szenvedi. |
Nem is próbálhatni nagyobb bizonsággal, |
Mint amit az ember mond maga szájával. |
|
Én nem tagadom, hogy nem szólsz igazsággal, |
Mivel Jézus szava nem eshetik gánccsal, |
|
De mindazonáltal nem elégszem azzal, |
Hanem ilyent mondok más bizonságokkal: |
|
Nem szenvedi fiú atyja álnokságát, |
Sem atya fiának az ő gonoszságát, |
Itt Ezékielnek mondom az írását, |
Tizennyolcad részben megiratott szavát. |
|
Hanem mely lélek vét, annak meg kell halni! |
Krisztust pedig vétek soha nem illeti, |
Hanem azon vétket az Ádám cselekszi, |
Tehát Ádámot kell halálra itílni! |
|
Én pedig azt mondom, hogy csak meg kell halni! |
Okossággal eztet akarom próbálni. |
|
Tökélletes szeretet vagyon Jézusban, |
És nem találtatik senkiben az másban. |
Az pedig kívánja, hogy tulajdon lelkét, |
Felebarátjáért adja az életét. |
|
Ezt pediglen Jézus önnön maga mondta, |
Tizenötöd részben Szent Jánossal szólta. |
Azért már nem lehet más semmi mód abba, |
Emberi nemzetért csak meg kell halnia. |
|
Mindenek legyenek csendes hallgatásban, |
Mert már véget vetünk törvényfolytatásban! |
Én akarom Krisztust, hogy halálra menjen, |
Hogy a bűnért immár eleget tehessen. |
|
Nekem is úgy tetszik, hogy ellenségiért |
Haljon meg, mert akkor dicsírtetem azért! |
|
Én is azt akarom, próféták írási |
Hogy már bételjenek mindnyájok szavai! |
|
Hogy Krisztus meghaljon, nékem tetszik igen, |
Mert így a gonoszból jót tehetek éppen. |
Ártatlanság ugyan azt mondá nagy szépen, |
Mely lélek vétkezik, halált azon vegyen. |
|
De ha szeretetből akarja szenvedni, |
Halált barátiért akarja felvenni, |
Mint a Jézus akar mostan cselekedni, |
Tehát szükség ezen most mind megegyezni. |
|
Szerelmes fiamnak, hallom, meg kell halni, |
Ki-ki közülletek mert mind azt itíli, |
Amelyet akarok én is helyben hagyni… |
|
|
|