Padányi Bíró Márton
Azt írja bölcs Raulinus, hogy a gólya fölnevelvén az ő fiát, mihelyen azt fészkébül szárnyaira ereszti, elrepülteti, azonnal földdel egészlen teli rakja, megtömi, bétölti a fészket, hogy üressen ne maradjon. Már mindezeknek alkalmaztatására azt mondja Szent Gergely: Az a természet, melyrül mondotta volt: Föld s por vagy, és ismég földdé lész, porba térsz, az a természet mái napon az égbe is béférkezett s bément, és ugyanezen okra való nézve, hogy tudniillik a mi emberi halandó testünk ennyire mintegy fölrepült, fölvitetett, és föl éppen az egekig emeltetett, Szent Jób pátriárka a mi emberi testünkbe öltözött Úr Jézus Krisztust madárnak nevezi. Szent Ágoston is azt mondja, hogy ez a titkos értelmű madár, a Krisztus, bé akarván az égnek romlását és ürességét tölteni, véghetetlen isteni hatalom és irgalom által mintegy két szárnyakon fölvette és fölvitte a földet az égbe. Oh csudálatos repülésű, csudálatos mennybemenetelű titkos értelmű gólya! Viam ignoravit avis, semmi látszatos vagy testi érzékenység szerént való utat vagy ösvényt nem tudó, nem ismérő mennyei titkos madár, Úr Jézus Krisztus! Ímé a te szűz szent Anyád néked tiszta szűz vérébül emberi testet adott: méhébe fogadott, ott kilenc holnapokig hordozott, világra szült, szülvén pólyába takargatott, szent emlőivel szoptatott, tejével táplált, szentséges ölében és karjain hordozott, kézi munkájával nevelt és ruházott, egyszóval mint egyetlen egy fiát mindenekben és mindenkor anyai kegyességgel és szeretettel ápolgatott. Sok szép anyai jótétemények és kegyességek ezek! Ide járul az is, hogy ímé ez a te édes jó Anyád már hatvanhárom esztendős, megélemedett teljes idejű, testi ereje megfogyatkozott, már a halálnak hideg verítéke, hideg, sanyarú tele környékezi; bágyadtsága pedig, és erőtlensége miatt nem mehet, és a mennyei dicsőségnek meleg tartományába maga erejével nem repülhet; oh áldott szerelmetes anyaszerető, és -tisztelő jó Fiú! szállj le azért mennyei dicsőségednek királyi székébül, fészkébül, és mindenható isteni erődnek szárnyaira, karjaira vedd föl, vidd föl, segéld meg a téged régenten karjain hordozó édes jó Anyádat, és ne szenvedd, hogy elsenyvedjen, elrothadjon az a szent test, melybül néked emberi test formáltatott. Ne engedd, hogy a te szent Anyádnak teste itt a földön maradjon, elrothadjon avagy rothadást szenvedjen. Oh áldott szűz Anyának Isten Fia! Oh isteni Fiúnak áldott szűz Anyja, Jézus Mária! Úgy is lött, ájtatos keresztény lelkek, mert amint Szent Gergellyel Damascenus, Niceforus, Athanasius, Andreas Cretensis, Sophronius és több szentatyák írják, midőn már ez az áldott Szűzanya utolsó órájához, halálához közelített volna, az egész világra elszélyedett tizenkét apostolok isteni sugárlásbul megintetvén, mindnyájan oda, Jeruzsálem várasába, ahol a Szűzanya haldoklik vala, öszvegyülekeztek, ottan isteni dicsíretekben és szent éneklésekben foglalatoskodtak, a Szűzanyátul szentséges kezének fölemelésével áldást vettek, és így ez a Szűzanya nagy lelki gyönyörűségekkel bővelkedvén, szép csendessen, mintha csak elaludna, áldott testébül kiadta szent lelkét.
1756