Karthauzi Névtelen
Azonközben az szent napnak hórája, azaz éjféli kor elközelgetvén, térdére esék Sionnak szent szíz leánya, levonyá fedelét fejéről, megereszté szent szízességes haját, felemelé édes kezeit, kegyes szemeit, szívét és lelkét mennyeknek országára. És íme, azonnal kiötleték az ő szent orcájára az nagy isteni fényesség, kinek miatta ott az hely megvilágosodék. Szent József jóllehet felocsúdék, de maga helyéből ki nem távozék. Az Szíz Mária kedég felragadtaték lelke szerint az Szentháromságnak látására, és ott minden titkokat látván, miképpen Atya Úristentűl örök sziletéssel sziletik az Fiú Úristen, Szentlélek miképpen származik Atyátúl és Fiútúl, és betelék az nagy édes isteni látásból minden mennyei jószággal. Íme kedég, azon szempillantásban nagy isteni fényességgel az édes Jézus kijöve az ő szíz anyjának szeplőtelen méhéből, kinek fényességétűl mind az egész éj világosságra fordula, mintha nappal volna. Dajkái kedég jóllehet ott akkoron nem volnának, de az mennyei szent angyalok valának dajka helyött. Az Szíz Máriának lelke is az isteni látásból megbocsáttaték, és látá, hát előtte vagyon az édes, kévánatus szülötte. Azonnal reá fordula, és nagy szívvel, lélekkel imádá, és köszöne őnéki, mondván: „Áldott vagy, ki jöttél Úrnak nevében. Ó én tisztölendő uram, Istenem, és én édes, kévánatus szent fiam, áldott vagy, ki jöttél minden népeknek kévánsága és régi szent atyáknak, pátriárkáknak, prófétáknak, királyoknak és minden igazaknak ájtatus várások szerint. Imádlak azért tégödet, én szentséges teremtőm és megváltó Istenem, és hálát adok teneked rajta, hogy ilyen szegény szolgáló leányodat nem utáltad sziléül választani.” Annak utána felvévén ölében, és nagy édes szeretettel, bőséges könnyhullatással apolgatja vala minden tagocskáit, könyörgetvén édes anyai beszéddel, hogy ne sírna az szép, aranyas fiú. Miért kedég hideg idő vala, takargatja vala őtet, ami kevés ruhácskája vala. És letevé az jászolban az aszú szénára, az barmok elejben, hogy lehelésökkel megmelegítenék. Az nyavalyás barmok kedég megismervén az ő teremtőjöket, szolgálnak vala őneki. Azonközben József is megértvén, hogy sziletött volna az áldott magzat, odajöve, és nagy lelki ájtatosságal imádá őtet.
1527