Mária bölcsődala

Aludj, fiam – így énekel anyja ő szülöttének,
Aludj, fiam, aludj – atyja kiáltja kisdedének,
Ezerszer néked éneket mondjunk, töményteni ezerszer.
Jó ágyat néked vetettem, aludj, édes kisdedem,
Csak magadnak készítettem, aludj, édes gyermekem.
Aludj, szépség és ékesség, mennyből cseppent édesség,
Aludj, ajándékot adok, majd lépes mézet hozok.
Aludj, szájam édes íze, szívem teljes öröme,
Aludj, édes mézzel teljes, aludj, lelkem élete.
Mit kérsz? Hozok. Mondd meg, s adok. Aludj, két szemem fénye,
Füleimnek szépen zengő vígasságos éneke.
Aludj, szívemnek királya, lelkemnek koronája,
Szűzességemnek mátkája, angyalok tisztasága.
Aludj, én penig éneklek, mint méh, körüled zengek;
Nem engedem, hogy álmodból téged felébresszenek.
Aludj, fiam, aludj, midőn tégedet így rengetlek.
Aludj, fiam, aludj, midőn tégedet szeretgetlek.
Hogy semmi heával ne légy, jászlyod szép virágokkal
Körös-körül békertelem gyenge liliumokkal.
A szénát is violákkal, jó illatú rózsákkal,
Béhintem tulipánokkal s gyenge nárcissusokkal.
Pásztorokat a nyáj mellől mindjárt ide hívatom,
Ezek tisztán énekelnek, mely tetszik néked, tudom.



Hátra Kezdőlap Előre