Geleji Katona István
Jelentetett meg a Krisztus születése legelsőben pásztoroknak, ilyen alacson rendű, szegény és az emberek előtt majd böcstelen személyű embereknek, úgymint kik hitván, oktalan barmok mellett való sugorgásra, azokval való bajlódásra és azoknak legeltetésekre rendeltettenek, melyeknek mivel a mezőknek és réteknek füvei szokott eledelek, kénszeríttettenek ők is, nyavalyások, azokért a közönséges emberi társaságot, az emberi lakásra alkalmatos helyeket, falukat, várasokat elhagyni, és a pusztákra, farkasordító kietlenekben kimenni, és ott az égnek minden nehézségét és változásit, úgymint hónak, esőnek nyakokban való szakadását, tagaiknak hideg miatt való meggémberedéseket avagy azoknak a hévség miatt való ellankadását, éjjeli-nappali nyughatatlanságot, fáradságot és egyszersmind tolvajoktól, vadaktól és ördögi késértetektől való félelmet szenyvedniek.
Ilyen sanyarú életnek nemét követő mezei embereknek tetszett a bölcs Istennek, hogy elsőben is az ő szent Fiának világra születését hírré tegye. (…)
Micsoda ennek haszna? Szolgál ez a szegény együgyűeknek vigasztaltatásokra, ellenben pedig evilági bölcseknek, tudákosoknak és fennhéjázóknak orcapirulásokra. Szegény, együgyű, alázatos, vékony értelmű ember vagy-é? E világ tégedet lába sarának, kapca-fótjának avagy bolondjának tart-é? Ne félj semmit, ne hagyd halni magad, és ne essél az Isten felől kétségben, csak légy lelkedben szegény, együgyű és töredelmes, boldog lész mindazonáltal, és Isten előtt kedves. E világnak fenn-néző, nagy festumra pökő akaratos fiai, bár bal szemvel nézzenek, avagy ám ottan téged csak reád nézésekre se méltóztassanak, jelen és helyén lévő szívvel légy, mert az Isten, aki a magasságban mindenek felett ül, tehozzád aláhajol, és téged a sárból, a porból felemel, és a főv rendeknél elébb viszen, s evilági kevélyeket hátrahagyván, az ő kegyelmének edényévé tészen. (…)
Értjük, minémű személyeknek jelentette légyen Isten meg elsőben a Krisztusnak születését, pásztoroknak tudniillik. Azt kell immár meglátnunk: micsoda foglalatosságban lévő pásztoroknak jelentette légyen meg?
Vigyázóknak, őrizkedőknek és az ő eleikben adatott nyáj mellett éjjeli sötétségben talpon állva strázsálóknak, mert így írja a Szent Lukács: Valának pedig azon tartományban vigyázó és az étszakának részein nyájok felett őrt álló pásztorok.
Jelentetett tehát meg a Krisztus születése oly pásztoroknak, akik, mint nagy sokan közülök cselekszenek, a nyájat el nem hagyták, imide-amoda vagy lopásra vagy paráználkodásra vagy bor innya menvén; sem mellette nyújtózva mind a két fülökre nem aludtanak, a nyájat vesztében hagyván; sem pedig trágár, pajkos beszédekben avagy ocsmány, fajtalan énekekben az étszakát nem foglalták; hanem tisztekről megemlékezvén, az ő hűségek alá bízattatott nyáj körül felnyílt szemvel vigyáztanak, vadaknak csörtölőzésire hallgatóztanak, és mikor Jeruzsálemben a nagy papi fejdelmek, kényeken élő farizeusok, kedveken tartott polgárok, paplanos, duhnás, szuperlátos ágyon feleségek mellett melegben nyújtóznának, ők éten-étszaka álom nélkül fenn voltanak és nyughatatlankodtanak. Ó, istenfélő s urok nyáját féltő jámbor pásztorok! Nem halasztá Isten messze az ő tisztekben való serénységeknek jutalmát, hanem nékiek jelenté meg a szabadító Úr Krisztusnak születését.
Tudtunkra adatik itt minékünk: minéműeknek kellessék azoknak lenniek, akik azt kévánják, hogy a Krisztus nékiek megjelentessék, tőlök megismértessék, és az ő születésének haszna ővélek is közöltessék. Vigyázóknak tudniillik és az Istentől őreájok bízattatott tisztekben serényeknek, mert akik az ő hivataljok szerént való munkájokban restek, tunyák, szunnyadozók, azoknak a Krisztus meg nem jelentetik, és helyreállattathatatlan s megböcsülhetetlen kárt vallanak lelkekben és üdvösségekben.
1645