Molnár János
Nézzünk Jézus, Mária és Szent József példájára! Ha mostani földi atyánk és anyánk közt valamelyiknek ily parancsolatot küldene angyala által az Isten, mint néhanapján Szent Józsefnek, Krisztus fogadott atyjának: Kelj fel, fogd a kisdedet az anyjával, és menj Egyiptusba! – mi szívvel vagytok, hívek? Úgy repülnétek-é az Isten akaratja bételjesítésére, mint Szent József a Szűz Máriával? Ugy-é sírva, ríva majd azt kérdeznétek attól az angyaltól: Jaj nékem, nyomorult árvának, hát kire marad szegény kis jószágom, marhácskám, házacskám? Elhagyjam-é mindenemet? Kire maradsz, édes házam? Elváljak-é tőled, édes rokonyságom? Tudniillik kevés Józsefre és Máriára találna a mostani világban az Isten angyala, ha táblán hozná is az Isten akaratját. Hallván az Úr parancsolatját Szent József és a Szűz Mária, öszverakosgatott azonnyomban egyetmást, s egyvégbe útnak indult. Hogy egyet szólott volna a Szűz Mária az ő szent Fiának, mondván: Tégy édes gyermekem más módot a dologban! Nem! Mentek Egyiptusba, mondván: Légyen te akaratod! Visszajövén Egyiptusból, hogy szekeret, hintót rendelt volna nékik az Isten? Nem! Hogy bizonyos szállásra mutatott volna nékik hazájokban? Nem! Hallván visszajövet Szent József, hogy atyja után Arkeláusé lett az ország, félt odamenni. Odaki nyomorúság, otthon félelem – új angyali követ kellett, hogy tudják, hová kellessék hordozóskodni. Így bánik az Isten az ő kedvesivel, de így bánnak az Isten kedvesi is az Isten akaratjával. Engednek néki, frissen, örömest, jó kedvvel – mert Istené. Kiáltják meghajlott, engedelmes szívvel: Légyen te akaratod! Ó édességes, ó idvességes imádság! Mi annak az értelme? Az – úgymond Szent Ágoston doktor –, mi az Istentől ezzel az imádsággal: Légyen te akaratod, magát az engedelmességet kérjük, hogy úgy teljesíttessék bé mitőlünk az ő akaratja, mint az bételjesíttetik mennyben az angyalitól. Ó áldott fohászkodás, midőn azzal az Isten akaratjára ereszti magát az ember teljességgel, mert Istené, mert édes Atyáé.
1777