Landovics István

Eljött a békességszerző

A jövendő dolgoknak kimenetelét tudni kívánó elmék az új esztendőnek első napján utolsó napjáig sietséggel által szokták forgatni a kalendáriumot, s legelsőbben is azt keresni benne, hogyha békességes lészen-é vagy nem az új esztendő. A jó gazdák pedig amellett azt is kívánják tudni, bőv és gyömölcses lészen-é avagy sovány és gyümölcstelen esztendő, akik kívánságának hogy eleget tegyenek a kalendáristák, és jövendőben hazug jövendölőknek ne mondattassanak, oly béfedezett és változó értelmű szókkal kedveskednek, hogy akár egyik, akár másik történjék, mindenikét magok jövendölése szerént mondják, hogy történt; mert ha nem egy helett, más helett úgy történik, amint ők megírták; de ez csak habozó tudomány. Én, amint az angyaloktúl hallám: Békesség lészen a földen, de csak a jó akaratú emberek között; úgy is vagyon, mert akármint forogjanak az egek fel s alá, bujdossanak a csillagok, ugyan a gonosz akaratúaknak békessége nem lehet, mert igaz mondása az Istennek: Soha nincsen békességek a gonoszaknak és istenteleneknek. A bőségrűl pedig Szent Dávid így biztat: Megáldod a te kegyességed esztendőjének koszorúját, és a te mezeid megtelnek bőséggel, megkövérednek a pusztának szép helyei, és a halmok környülvétetnek vigassággal, és a völgyek bővelkednek gabonával.

Csakhogy ne gondolja azt senki, hogy én a külső békességet jövendelem, vagy a külső mezőknek, völgyeknek és hegyeknek termését, mert mi hasznunk bennek, ha kívül békesség vagyon, s belől szívünkben táborozása, hadakozása a gonoszságnak; mit használ a földnek bőv termése, ha fonnyadt, száraz, sovány, magtalan és tövissel elsújtott a mi szívünk, úgyhogy az ilyen tövises földi szív felől panasszal mondja az Úr: A rest embernek általmentem szántóföldén, és ímé, megtöltötték a csollyánok, és a föld színét elborította a tövis. Tudniillik kinek-kinek maga munkálkodásán áll, hogy békességben élhessen.

Eljött a békességszerző, Isaiás ígérete szerént, s meg is szerzi minnyájunknak, de úgy, hogy a feltett kondiciót megtartsuk, s annak nevérűl el ne feledkezzünk, aki szerzője a békességnek, mert őtet jól meg tudjuk nevezni, minden istrásáin által mehetünk ellenségünknek, és soha azzal nem panaszolkodunk: Reám találtak a város őrzői, és megvertenek, és megsebesítettenek engem. Melyeket míg üdvösséges tanúsággal megmutatok, azonban mindeneknek boldog és üdvösséges új esztendőt kívánok.

 

1689




Hátra Kezdőlap Előre