(Kossuth perének „hatodik szóváltásában” politikai felfogásának lényegére utal, amikor elvont eszmék helyett a magyar valóságot nyilvánítja törekvései kiindulópontjává. Az „utópiáktól” való elhatárolódásában Morus Tamás, Thomas More (1478–1535) angol államférfi, humanista író művére utal.)
„Amit… az Alperes a királyi szék s nemzet egymástól elválaszthatatlan javára a jelennek s jövendőnek szükségéhez képest jónak, igazságosnak, hasznosnak vél, arról (ha lehet) másokat is meggyőzni, a jónak, igaznak, hasznosnak útjában álló balvéleményt felvilágosítani, rossz akaratot kitüntetni, legmorálisabb kötelességének esméri. De valamint erre a törvény által tiltott eszközökhöz nyúlni sohasem kíván, s nem is nyúlt, úgy esze is van annyi, hogy mi légyen jó, hasznos és idvességes Magyarországnak. Arróli meggyőződését korántsem Morus Utópiájából meríti, s fogja mindig meríteni, hanem azon helyzetéből Magyarországnak, mellyben van, s mellybe azt nyelve, népszokása, alkotmánya és diplomaticai szövetkezései tették. És azért az Alperes a haszontalan üres theoriákkal sohasem foglalatoskodott, sőt örökké azt szerette mondani: a statustudomány a [legpracticusabb] tudomány a világon, mert a factorokat, mellyekkel sokszorozunk, nem teremthetjük, hanem vennünk kell, amint előttünk vannak. Balgatag magyar politicus, ki azzal törődik, mi volna jó in abstracto; azzal törődjék, mi jót lehet tenni az országban, aminő. Ha ezen gondolkozást szabadon kinyilatkoztatni agitatio, úgy igenis, az Alperes szereti ezen agitatiót. De annak létesítésére törvények által tiltott eszközt nem használt, és használni még akkor sem fogna, ha a törvények letiprását épen úgy hatalmában lenni vélné, mit a Felperes vélte, midőn az Alperest elfogatta s fogva tartja.”
KÖM. VII. 362.