(Kossuth, aki egyik kezdeményezője volt az Almási Balogh Pál által életre hívott Iparegyesületnek, tollával is küzdött a céhek és kiváltságos kereskedelmi testületek kiváltságainak felszámolásáért.)
„Személyes biztosság, jó bünhesztési törvények által garantirozva; a politicai szabadságnak azon tiszta fogalma, hogy megosztás által nem veszít a megosztó; szabadság a javak világában; szabadság a műiparnak egyedárusi szabadalmaktól; és szabadság a kereskedésnek a kártékony akadályoktól – és e szabadság háromságán keresztül a gondolat: hogy küzdeni csak ellenséggel kell, de vetélytárs (concurrens) ellen csak versenyezni.”
„…Vannak, kik az agitatio korában magokat szabadelmű javitóknak vallották, s a száraz discussio korában visszavonultak a tétlen nyugalom karjai közé, vagy épen gyanusitgatásokhoz folyamodnak, és gyülölettel tekintenek a kor szellemének idézettjeire, kiket ők a kor szelleme idézőinek képzelnek. …”
„A ki valóban szabadelmű gondolkodású, nem tagadandja meg részvétteljes részvényét, különben jobb keze ajka meghazudtolná; kinek eszméi csak az anyagi jólét kifejtése körül pontosulnak, annak ipart fejleszteni czélzó egyesületet nem lehet pártolnia; a ki földműves, annak érdekében áll, hogy a műipar körébőli szükségeit minél jobban, minél olcsóbban, minél könnyebben fedezhesse, hogy a fogyasztó néposztály ben a honban szaporodjék s tehetősbüljön; végre még legközelebb műiparos polgártársaink azok, kikre ezen egyesület, ha életerősen léphet életbe, legjótékonyabb közvetlen hatással leend, kiktől tehát leghőbb részvétet igényelhet. Miért maradt el a nép annyira mindekkorig? Azért, mert megszokta volt, önmagáról saját erejével nem gondoskodni; megszokta, mindent, a mit kap, mások kegyelmétől várni, és nem jutott el meleg érzetére a gondolatnak: hogy a ki magán segiteni igyekszik, azt isten segíti meg.”
Ferenczi, 1925. 189–191.