(A vitapartnere iránt kifejezett tisztelete nem akadályozta Kossuthot abban, hogy Feleletében ragaszkodjék a politikai vélemények szabad mérlegelésének jogához.)
„Az ébredés korát éljük, uraim! Gróf Széchenyi nem hizelgés által lőn vezérünkké, hanem mert ollyakat tőn és tanított, a miket jónak ismertünk el; és vezére marad a közvéleménynek, valameddig ollyakat tesz és tanít, a miket jóknak ismerünk el; sőt ha kisebb dolgokban tévedni véljük is, valameddig irányban czélban nem különbözik, a közbizodalom övé marad; – de legyen akárki bár, a ki vak hódolatot követelve, a közvéleményt eszméletlen játékköveknek tekintené; vagy ha ezt nem, olly utnak indulna, mellyet a közértelmesség helybe nem hagy, az vezéri levelét önmaga szakitaná szét.”
Ferenczi, 1925. 453.