(A hazai gazdasági fejlődés védelmét kívánó Kossuth az amerikai Benjamin Franklin hasonlatával érvel a verseny korlátlan szabadsága ellen.)
„Ha e szót: szabadság, nem státusjogtani szempontból, hanem elvont fogalmában tekintjük, alkalmasint legfőbb fokának mondhatnók azon állapotot, melyben minden ember azt tehetne, mi neki tetszik. Ime az ideologia szabadsága; de mi volna gyakorlatban a következés? az: hogy az erősebb elnyomná a gyöngébbet. Nem szabadság ellen, hanem ép a szabadság érdekében történt tehát az emberi viszonyok oly módu alakulása, minélfogva a status a gyöngébbnek az erősb ellen ótalmat ad. Már pedig a mint egyes embernek szüksége van az erősb elleni ótalomra, s csak ezáltal lesz szabaddá, ép úgy a gyöngébb – azaz nemzetgazdasági szempontból szólva – fejletlenebb nemzetnek is ótalomra van az erősb ellen szüksége, különben közöttük az úgynevezett kereskedési szabadság csak oly forma lesz, minő van a boroshordó s a pinczér között, ki azt szabadon csapra üti.”
KLI. XII. 278.