(Kossuth elhárítva Széchenyi azon vádját, miszerint a nép kegyét keresve kész lenne azt tévedéseiben megerősíteni, állást foglal a néppel való kapcsolattartás fontossága mellett, hiszen csak így biztosítható a történelemformáló szerepet játszó nép felvilágosítása.)
„… tudom, hogy a nép itéletében gyakran tévedhet, s hogy Krisztus urunkat is minoritásban hagyná Barabás ellenében; s azért nyomorult gyávának tartom, ki magát tagadja meg, hogy a nép itéletének hizelegjen; – de azt is tudom, hogy a nép, tévedjen bár itéletében, de itél; s Krisztus urunknak halni kellett, mert a nép őt minoritásban hagyta Barabás ellenében, s azért a kevélység legnagyobb tévedésének hinném, ha valaki a nép itéletével nem-gondolást affectálna; – ellenben bölcsességnek tartom azon igyekezni, hogy mit egyes értelmes ember, becsületes szándokkal a közre nézve jónak hiszen, az a közönség helyeslésétől megnyerje; mert – alkotmányos országban, az alkotmányos nép akaratja nélkül, azt még csak nem is boldogíthatjuk. … mi sohasem mondánk jónak, igaznak valamit csak azért, mert a közvélemény mellette nyilatkozott; hanem mindig örültünk, s nagy nyereségnek, sőt a siker nélkülözhetetlen föltételének ismertük, ha okunk volt hinni, hogy azt, a minek jóságát, igazságát, tanácsosságát okokkal bebizonyítani képesek valánk, a közvélemény is helyesli. – Ily értelemben szoktunk hivatkozni a közvéleményre, népigényre, nemzetre stb., – másban soha sem; s a ki ezeket ily értelemben is megveti, azt nem tudjuk, mit akar, hacsak autocrator [önkényúr] lenni nem akar.”
„ha azt kérdi a nemes gróf: »nem bízunk-e hazánk kifejtését illetőleg magunkban többet, mint a népben?« határozottan azt mondjuk: hogy »NEM«, mert a nép nélkülünk igen el-lehet; de nem csak mi, hanem a nemes gróf sem képes a közügyekben mozdítást tenni, ha a közvélemény vele egyet nem ért.”
„… mindenki csak annyiban valaki a honban, a mennyiben a népnek tagja; – mert a nép nem abstract fogalom, hanem egyének aggregatuma, oly összeg, melybe a nemes gróf is tartozik.”
KLI. XIII. 34–36.