(Pesti Hírlap, 1844. május 5.)

(1844. augusztus 27.)

(Kossuth Pest megye közgyűlésén tartott nagy beszédében – további részletek Szabad György, 1977. 79–80. – egyértelművé tette, hogy a reformellenzék következetesen megvalósítandó jogegyenlőségre alapozott, teljes önkormányzattal bíró, alkotmányos királysággá kívánja alakítani Magyarországot, amely a magánéletben szabad nyelvhasználatot biztosítva tegye hivatalossá a magyart.)

 

„Mit teszen e szó: »átalakulás, nemzeti újjászületés«? A ki honunkban nem csak divatból, vagy majmolásból, vagy képmutatásból vallja magát a reform barátjának, a haladás emberének, hanem magának politicai működése czéljáról, irányáról számot adott, s tisztán tudja, hogy mit, s mennyit akar? annak e szó »átalakulás, nemzeti újjászületés« mást nem tehet, mint azt, hogy honunkban az alkotmányos szabadság ne legyen privilegiált osztályoknak a nép szolgaságán épülő kiváltsága, hanem legyen az egész magyar népnek közös osztatlan tulajdona. Tehát: »magyar nemzetiségre alapitott alkotmányosság a népnek s az austriai ház constitutionalis uralkodása alatt a nép alkotmány activ gyakorlatának biztosítása úgy kormány, mint aristocratia irányában.« Így gondolkodom én, ezt értem én tiszta, becsületes értelemben hímezés hámozás… nélkül, midőn a nemzeti újjászületést vallom politicai életem crédójának [hitvallásának]. Így gondolkoznak mind azok, kikkel egy párthoz tartozni szerencsém van; … e párt nagy és hatalmas Magyarhonban, mert a nemzet legújabb szellemi élete e párt irányának typusát viseli. … Szokjuk meg a gondolatot, hogy a ki a nép szabadságát illy tisztán vallja politikai crédójának… annak ohajtásai milliók ohajtásával találkoznak, tehát ohajtásai háta mögött milliók rokonszenve áll.

A kormány férfiak, kiknek – a mint látjuk – még elhatározott rendszerük nincs, hogy Magyar országot jövendőben melly irány felé kormányozzák, kérdeni szokták: mit akar tulajdonkép a magyar liberális ellenzék? Mit akarunk mi, kiket agitatoroknak neveznek? Én titkot belőle soha sem tevék…: akarunk monarchiát, tehát respublicáról nem ábrándozunk; akarjuk monarchiánknak az austriai dynastiát, tehát… elszakadásról nem álmodozunk, s erről Magyar honban nem is fog senki álmodozni, mig meg lesz győződve,… hogy a fels[éges] uralkodó ház jövendőjének érdekében Magyar hon boldogsága az austriai összes birodalom boldogságával nem csak nincs ellentétben, sőt ha jól számít a birodalom kormánya, a kettő együtt kapcsolatban van.

De ha monarchiát akarunk, akarjuk, hogy az legyen constitutionalis monarchia, legyen pedig az valóságban, nem pedig – csak írott malaszt… Akarjuk, hogy ezen alkotmány magyar legyen, tehát holt nyelv zsarnokságát, vagy (legyen a magány élet akár melly nyelvű) polyglott [több nyelvű] közélet bábel zavarát nem akarjuk. – Akarjuk, hogy jog uralkodjék, s uralkodjék törvény, melly a nemzet akaratának a király által szentesített dictatuma [parancsa], tehát tutelaris [gyámkodó] szeszélyt s ingatag kegyelmet nem akarunk. És senki igaz tulajdonát sérteni nem akarjuk, mert ez rablás volna, mi pedig jog uralmat akarunk és nem rablást, melly politicában csak a feudalismus jelleme. Szóval akarjuk, hogy a nép az alkotmánynak részese legyen, s a mint egy istennek teremtményei, egy uralkodónak alattvalói, egy honnak fiai vagyunk, úgy legyünk osztályos testvérek, kivétel nélkül, jogban, teherben.

Ez a mi pártunk értelmében a reform mozgalmak végczélja, iránya. Ez tulajdon képen mindent magában foglal; magában foglalja minden erkölcsi, minden anyagi javításokat; mert ha az egész nép joggal tehetséggel [lehetőséggel] fel van ruházva ön sorsa felett intézkedni, mind szellemileg, mind anyagilag boldoggá fogja magát tehetni, s ha még sem tenné, nem érdemlené, hogy azzá legyen.”

OL. R.109. II. P. 23.




Hátra Kezdőlap Előre