(Kossuth látókörének kivételes tágasságát bizonyítja ez a megnyilatkozása is. Demokratává fejlődve a kialakítandó polgári alkotmányosságot és értékrendet féltve figyelmeztet a „proletariusok” – fogalomhasználatában ez mondhatni a nincstelenekkel azonosítható – tartós mellőzésének fenyegető következményeire.)
„… ha tovább fejlődtünk volna az alkotmányos életben, hogy ne puszta privilegialis elemek volnának itt, akkor én azon követ urakkal vagy inkább küldőikkel egyetértve, kik vagy igen tág censust, vagy semmit nem adtak utasitásba, magam is figyelmeztetném a t[ekintetes] Rendeket nemcsak Europa hanem az egész világ társasági szerkezetének végtelen veszélyes állapotára, melly veszély abban rejlik, hogy furták faragták az alkotmányokat, teremtettek statusokat, de a nép nagy tömegéről évezredek által megfeledkeztek. Nem mondok olly szót, sem nem ollyan ember mondja, hogy szava tulélhetné mától holnapra az emlékezetet, de ha tulélné, meg fognak emlékezni Europa nemzetei, hogy abban fekszik a veszély, hogy a proletarius tömegről nem gondolkoztak. Mi lesz ennek következése nem tudom, de bizom Istenben, hogy a gondviselés a szabadság és civilisátio kifejlésére, s a rend gyarapodására fogja irányozni intézkedéseinket. De ha a proletariusokról továbbá is megfeledkezünk, olly vészes felleg keletkezhetik a világra, melly azt meg fogja rázkodtatni. Erről lelkemben meg vagyok győződve. Azért kivánom, hogy valamint a törpe ha óriásnak vállaira lép, nagyobb lesz és messzebb lát mint az óriás maga, mi is bár elmaradott nemzet, fölhasználva más nemzetek tapasztalatait, ne kövessük azokat mindenben, hanem igyekezzünk túl szárnyalni hibáikon.”
KÖM. XI. 547–548.