A megújhodás követelményei

(1848. március 3.)

(Kossuth az alábbiakban összegezte az átalakulásnak, Magyarország önkormányzathoz jutásának és a feudális kiváltságrendszer felszámolásának a törvényhozás által biztosítandó alkotmányos feltételeit.)

 

„… Ki gondolhat borzadás nélkül az eszmére, hogy e nép áldozatokba bonyolitassék, szellemi és anyagi kárpótlás nélkül? Ha mi ez országgyüléstől szétoszlanánk a nélkül, hogy megvinnők a népnek, mit e törvényhozástól annyi joggal s olly méltán vár, ki merné magára vállalni a felelőséget azokért, a mik következhetnek? ki merné magára vállalni a jótállást, hogy a lelkesedés és áldozat készség mellyel e ház falait megrengethetjük, az életben is viszhangra talál? S ha nem találna viszhangra, ha éppen ellenkezőre találna, ki számithatná ki ennek következményeit?

 

Nekünk hát ez országgyűlés eredményességét az alkotmányos kifejlődés, a belnyugalom, az érzelmek egybe olvadása s a nép érdekében biztositanunk kell.”

 

„… És most minden további motivatio [indoklás] nélkül felirást indiványozok őfelségéhez, mellynek tartalma az eszmékre nézve következő:

Mulaszhatlan kötelességünknek ismerjük figyelmünket a fenforgó fontos viszonyokra forditani.

Historiánkra visszatekintve, előttünk áll annak emlékezete, hogy három század óta nem csak alkotmányos életünket ki nem fejthettük, de sőt leginkább csak fenntartásáról kellett gondoskodnunk.”

 

„Elhatároztuk, hogy az urbéri viszonyokboli kibontakozást kár mententesítéssel öszvekötve eszközöljük, s ez által a nép és nemesség közti érdekeket kiegyenlitve hazánk boldogságának gyarapitásával Felséged trónját meg szilárditjuk.

A katonai élelmezés, és szállásolás terheinek megkönnyitése gondjaink főbbjei közé tartozik.

A királyi városok és szabad kerületek közigazgatási és politicai rendezését halaszhatlan tárgynak tekintjük, s a népnek politicai jogokban illő részesitésére is az időt elérkezettnek véljük.

Hogy földmivelésünk, műiparunk, kereskedésünk felvirágzására sikeres lépéseket tegyünk, hazánk méltán várja mitőlünk.

De alkotmányos életünk is valódi képviseleti rendszerré fejlődést igényel, szellemi érdekeink a szabadság alapján ápolást követelnek, honvédelmi rendszerünk nemzeti jellemünknek s a honlakosok különböző osztályai érdek egységének alapján gyökeres átalakitást kiván, ez átalakitás pedig ugy Felséged királyi széke, mint hazánk bátorléte tekintetéből nem halasztható intézkedést tesz szükségessé.

A magyar közállomány jövedelmeinek és szükségeinek számba vételét és felelős kezelés alá tételét tovább nem halaszthatjuk, hogy ugy Felséged királyi székének diszéről, mint hazánk közszükségeiről minden jogszerü kötelességek teljesitéséről sikerrel intézkedhessünk.

Sokban e kérdések közül az austriai tartományokkali érdek találkozás kiegyenlitésének szüksége forog fenn, mire nemzeti önálló jogaink s érdekeink megóvása mellett örömest nyujtunk segédkezet.

De arról is meg vagyunk győződve, hogy alkotmányos életünk kifejtésére s nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak az által nyerhetnek életet és valóságot, hogy végre hajtásukkal minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány leszen megbizva, melly a többség alkotmányos elvének legyen felelős kifolyása.

Azért collegiális [testületi, azaz az udvari kormányszékekre alapozó] kormány rendszerünknek magyar felelős ministérium átalakitását minden reformaink alapfeltételének s lényeges biztositékának tekintjük.

Ezeket felségeddel egyetértve az országgyűlésen szerencsésen megoldani elhatározott komoly szándékunk.

Ezt várja tőlünk a haza, ezt várják a nép milliói, ezt sugallja a hüség és ragaszkodás ösztöne, mellyel Felséged királyi háza iránt tántorithatlanul viseltetünk: mert meg vagyunk győződve, hogy csak ezek által fektethetjük hazánkban a békét, nyugalmat s bizalmas egyetértést olly szilárd alapra, miszerint azt váratlan esemény viharok meg ne ingassák s a békének és elégedésnek ily biztositásával szerezhetjük csak meg az erőknek azon lelkesült öszhangzását, s gyarapodását, melyre Felséged királyi háza minden viszonyok között nyugodtan támaszkodhassék.”

KÖM. XI. 625–627.




Hátra Kezdőlap Előre