(Képviselőházi beszédében Kossuth Madarász József rágalmazónak ítélt megjegyzését bírálta. A radikálisok csoportjához tartozó képviselő azzal védekezett, hogy szavai nem a kormányra vonatkoztak.)
„Azt hallom, volt egy követ, ki az országnak e rendkívüli körülményei között hivatva érezte magát azt mondani itt a házban, a komoly vitatások első perczében, hogy a múlt országgyűlés óta nagy részben ármány kezelte az országnak reá bízott képviseletét. – Én a felelősségtől vissza nem ijjedek sem isten, sem ember előtt. (Éljenzés.) Azt gondolom, hogy tartozom vele az országnak, tartozom vele a nemzet becsületének, hogy a holnapi napon – miután azon a kérdésen, mellyet én szóba hoztam átestünk – azon követ urat szólítsam fel, bizonyítsa be állítását (zajos helyeslés) – külömben kinyilatkoztatom isten és ember előtt, hogy a ki e szót kimondotta és be nem bizonyítandja, azt én az ország belbékéje felháborítójának és jövendője kockáztatójának fogom nyilatkoztatni. (Közfelkiáltás: úgy van, helyes!) Uraim, nem olly időket élünk, hogy holmi aprólékos párttekintetek s pártszenvedélykék miatt e nemzetnek jövendőjét koczkáztatni engedhetnők; míg én e nemzetnek ministere leendek, fejemmel felelek minden lépésemért, de rágalmat nem tűrök. (Igaz, helyes, éljen!) Megvárom tehát holnap – mert uraim! én a parlamentaris felelősséget nem úgy nézem, s nem úgy értem, ha rosszul értem, mondják meg nekem, s én pirulva lépek le székemből, de ha nem – a mit hiszek istenben, hogy nem, akkor én a parlamentaris felelősséget mondom, nem úgy nézem, hogy a ministerek állása – kiknek kezébe van adva a nemzet és király bizalmánál fogva a kormány – megtámadtassék akép, hogy az az ország békéjét compromitálhassa. Az illyen ember roppant felelősségel játszik; – isten őrizzen bennünket a dictatorságtól, és dictator lenni nem akarok, úgy az illyent tűrni sem akarom és nem fogom. (Közhelyeslés.) Uraim! ezen rövid egy pár szó a ház előtt tisztába tehette azt, hogy férfiakkal van dolga, férfiakkal, kik fejüket adják oda a nemzetnek parancsára, ha a nemzetnek vétettek, férfiakkal, kik becsületökkel játszani nem akarnak s férfiakkal, kik felelősségtől vissza nem riadnak. (Közhelyeslés.) Elvárom tehát azon szót, s fogom reá kérni a nemzetnek ítéletét.”
KÖM. XII. 414.