(Pénzügyminiszterként tisztában van azzal, hogy az üres kincstárat öröklő magyar kormánynak átmeneti megoldásokat keresve, de a közteherviselést megteremtve kell biztosítania az állam működésének anyagi fedezetét.)
„Az 1848: VIII. t. cz. által el lévén határozva, hogy Magyarország, s a kapcsolt részek minden lakosai, minden köz terheket külömbség nélkül egyenlően és aránylagosan viselendik, a ministeriumnak meghagyatott, hogy ideiglenes adózási kulcsot dolgozzék ki; melly szerént a kivetés folyó évi November első napjától veendje kezdetét, s ezen kulcsot, a legközelebbi országgyűlésnek minden esetre bemutassa.
Ha tekintetbe vétetik: hogy a ministerium alig harmadfél hónap óta hivataloskodik, és tekintetbe vétetnek az emberi erőt felülhaladó nehézségek, mellyek a ministeriumot környezik; a veszély, melly minden perczben új meg új oldalról, új meg új alakban tornyosult felénk; s mi a hazának ezernyi bajaival szemközt üres kincstárral, segéd kútfők nélkül, üres kézzel, fegyver nélkül; az átalakítást kívánó régi organismus bonyodalmaitól környezve; a királyi Felség messze távolléte miatt erőnkben elbénítva; a pragmatica sanctio következtében külföldön alkalmazott hadseregünkkel, nem rendelkezhetve; a belföldi nagy részt idegen katonaság soraiban idegen szellemmel, a régi viszonyok megszokásának hajlamában, s a dolgok új rendjével megbarátkozni nem tudással, sőt nem akarással találkozva, ármány, forrongás, lázzadás, pártütés, nemzetiségi, s vallási fanatismus, s ezernemű összeesküvések által zaklattatva, állottunk e harmadfél hónapon át a kormányon, a nemzet képviselői méltányolni fogják a roppant akadályok nagyságát, s lehetetlenséget sem várva, sem kívánva, nem követelendik, hogy a ministerium által az előkészületek teljes hiányában olly adórendszer terjesztessék elé, melly a legbékésebb viszonyok közt is tökéletesen még soha és sehol meg nem oldott kérdést illy körülmények s ennyi idő alatt csak félig meddig is megoldaná.
Fedezni a jelen vészes idő szükségeit; s olly adórendszernek alapját letenni, mellynek élet és tapasztalás szerénti javítása mellett, időjártával az adó kivetési igazságot lehetőleg megközelíteni, az ország épségét, szabadságát, önállását, és felvirágzását eszközölni lehessen; csak ez és nem több, jelen előterjesztésem feladata.
És e tekintetben ministeri tárczám felelősége a múltra nézve, s hivatása a jövőre nézve, három kötelességet szab előmbe:
1-ör. Hogy kimutassam az ország pénzügyi kezelését, úgy a bevételekre, mint kiadásokra nézve, a múlt országgyűlés berekesztése napjától, a mai napig:
2-or. Hogy kimutassam a folyó évben még reménylhető közjövedelmeket; és fedezendő költségeket; s a mennyiben ezek a reménylhető jövedelmek által nem fedeztetnének; fedezésökről – tekintettel az előre nem látható rendkívüli költségekre is – javaslatot mondjak; s a nemzet képviselőit segéd kútfőkrőli gondoskodásra kérjem fel; nehogy pénzhiány miatt, az ország veszélyeztetve legyen, s a közálladalmi gépezet fenakadjon.
3-or. Hogy pénzügyi vetést (budgetet) készítsek a jövő évre, s azzal egybekötve egyszersmind, a közös teherviselés alapján, adó rendszer tervet terjeszszek elé.”
KÖM XII. 467–468.