(A Jelačić támadásának előkészületeiről hírt adó Csányi László országos biztosnak írott válaszlevelében Kossuth őszintén feltárja törekvéseit a nemzet jogainak és vívmányainak megvédésére, az országgyűlésre támaszkodva, István nádort az előtérbe tolva és a rendbontást elhárítva.)
„… már néhány nap óta kezünkben van az austriai ministerium nyilatkozata, miszerint azt állítja, hogy Magyarország ön álló kormányzatát sanctionálni a királynak nem volt joga, mert az a sanctio pragmaticával ellenkezik. Már most tehát tudjuk, mért kell pártütésnek lenni, mért a magyar falvaknak elpusztíttatni Magyarországon. Néhány óra alatt eldöntő crisisnek nézünk elébe. A ministerium semmi esetre meg nem maradhat. Esterházy már lemondott, Széchenyi megtébolyodott. A bécsi árulás dühbe hozza itt az embereket, s az országgyűlés elhatározva lenni látszik Magyarország ön állásának megvédésére bármi halálos veszélyre is. Én mindent elkövetek, hogy a lázadások kikerültessenek, a mozgalom gyeplőjét az orsz:gyűlés tartsa kezébe, a dynastialis szín megtartassék, s István herczeg maradjon a végrehajtó hatalom élén, mellynek Ön is – kell – hogy tagjává legyen. Azonban reactio itt is emeli fejét, mi vigyázni fogunk mind két oldalra, hogy a nemzet jövendője ne kockáztassék, de el vagyunk határozva a hallatlan árulással semmi esetre sem alkudni.”
KÖM. XII. 899.