A szegedi toborzóbeszédből

(1848. október 4.)

(Az alábbiakban idézett néhány mondat is érzékeltetni tudja Kossuthnak nemcsak az ékesszólását, hanem a kiváltságrendszer felszámolásából is merített érvkészletének hatékonyságát.)

 

„Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! mélyen megilletődve hajlok meg előtted.

Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdém, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, ugy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, mint hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak.”

 

„Oly hatalmasnak hiszem én a népet, hogy ha felkel és összetart, a ropogva összerogyó ég boltozatait is képes fentartani erős karjaival.”

 

„Szegediek! Testvériség köt össze bennünket. Nincs nemes és nemtelen többé; egy hazának fiai, polgárai, testvérei vagyunk mindnyájan. Tehát testvérileg összetartva ragadjunk fegyvert az árulók ellen, legyünk készen hazánk oltalmára.”

KÖM. XIII. 84–86.




Hátra Kezdőlap Előre