(Kossuth embersége és fegyelmet kívánó következetessége mutatkozik ebben a rendelkezésben is.)
„Komáromban létemkor Br. Neffzern [István] százados, ki a szenttamási csatában halt meg a hazáért, özvegye azon kéréssel járult hozzám, mikép néki s árváinak valahára a nyugdij utalványoztatnék s kiszolgáltatnék; nagyon kellemetlenül voltam meglepve, hogy ezen, a legnagyobb szükségben lévő családért még eddig mi sem tétetett, mi által csak a nemzet becsülete veszt; azért felszólítom a hadügyminisztériumot, rögtön intézkedjék arról, hogy ezen özvegy s árváinak nyugdíja azonnal utalványoztassék, s egyuttal arra, hogy azon egyént, kinek hanyagsága által ez ügy elhalasztatott, ezen eljárásért feleletre vonja.”
KÖM. XIII. 393.