Gondoskodás a sebesültekről és rokkantakról

(1848. november 19.)

(Kossuth, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként rendeleti úton intézkedett a sebesültek és rokkantak ellátásáról.)

 

„Az ország ügyeit kormányzó honvédelmi bizottmány semmit szentebb és semmit egyszersmind kedvesebb kötelességének nem ismer, mint az annyi gonoszság által megtámadott hon szabadságának oltalmában megcsonkult vitézek nyugalmas és gondtalan jövendőjéről gondoskodni.

A legmélyebb illetődéssel tapasztalja tehát, hogy a hazának ily érdemes fiai, kik a szabadságérti harczban kapott sebek által munkatehetetlenné váltak, imitt-amott a kórházakból, miután a gyógyítás bevégeztetett, eleresztetvén a nélkül, hogy vagy kellőleg ellátva ide utasíttatnának, vagy irántuk a kormányhoz följelentés tétetnék.

A honvédelmi bizottmány elhatározá a haza védelmében tetemesen megsérült, megcsonkult s további harczi szolgálatra tehetetlen vitézek számára Budapesten oly intézetet alapítani, mellyben azok, kikről valamely polgári hivatal vagy szolgálat nyujtása által gondoskodni nem lehet, nem oly nyomoruságos tengést, mint ekkorig szokásban volt, hanem minden élelmi gondtól ment, becsületes ellátást kapjanak.

A kik megcsonkult karjaik vagy különösen tetemes sérülésök mellett mégis valami hivatalt, vagy szolgálatot viselhetnek, azoknak jövendőjük illynemü gondoskodással biztosítatni fog.

És a mint a szabadságnak s nemzetünk függetlenségének igazságos harcza Isten segítségével diadalmasan bevégeztetik, a szerint tudva lesz azon lelkes bajnokok száma, kik a nemzet gondoskodásának szent kötelességére igényt tarthatnak: jövendőjük biztosítása egy részben föld kiosztással is fog eszközöltetni.

Ezen határozatok következtében tehát a legszorosabban megparancsoltatik a nemzet hadseregei minden vezéreinek s a tábori kórházak igazgatóinak, hogy a megsebesült bajnokok gyógyítására és ápolására a legnagyobb atyai gondot fordítsa, a gyógyítás után a kórházból kilépett s további katonai szolgálatra tehetetlen sérült vitézek, akár tisztek, akár közvitézek legyenek, kellően ellátva ide Budapestre utasíttassanak s a kormánynál bemutatandó bizonyítvánnyal elláttassanak.

Ugyanez hagyatik meg minden törvényhatóságnak s köztisztviselőnek azon sérült vitézekre nézve, kik netalán ekkorig ellátás nélkül hazájukba bocsájtattak, s kik hasonlóképen Budapestre utasítandók, hogy élelmökrőli gondoskodás szent adójának lerovásában részesüljenek.

Ezen rendelet teljesítéséről az illetők legszorosabban felelősökké tétetnek.”

KÖM. XIII. 495.

 




Hátra Kezdőlap Előre