(Kossuth kiáltványa a jobbágyfelszabadítás végrehajtásával, különösen a közlegelők felosztásával kapcsolatos zavargások lecsillapítását célozza. Érzékeltetni tudja, hogy Kossuth korántsem csupán retorikájával, hanem az egyszerű ember által is jól követhető logikájával érte el páratlan hatását.)
„Megilletődve értem, hogy Békés vármegyében a rend bomlásnak indult, a törvények tisztelete helyébe féktelenség lépett s gaz izgatók s népnek hiszékenységét arra használták, hogy a személy és vagyon bátorságát feldúlják, s a népet olly kicsapongásokra bujtogassák fel, mellyek ha büntetlenül eltűretnének, az országnak saját fiainak bűnös kezei alatt szét kellene bomlania. Megilletődéssel értettem, hogy ezen gaz bujtogatások következtében Békés megye több községeiben a nép zajong, foglalásokat teszen, s a rég foganatba vett egyességeket, s bírói ítéleteket, mellyekben elébb megnyugvását találta, erőszakosan felforgatva, mások tulajdonát szentségtelen kezekkel megtámadja. És ezen féktelenségek legközelebb Orosházán annyira fajultak, hogy már nemcsak a személyi és vagyonbátorság, de még a törvényes felsőbbség iránti tisztelet és engedelmesség is lábbal tapodtatnék, s köztisztviselők a vad erőszak bántalmaival illettetnének.
Sőt a legméltóbb bosszankodással értettem azt is, hogy a közrendnek s a nép nyugalmának vétkes háborítói még az én nevemmel is vakmerően visszaélnek, s népet azzal ámítják, mintha én a tulajdon szentségét sértő legelő foglalásokat helyeselném.
Békés vármegye lakossai!
Én a népnek barátja vagyok. A nép javáért éltem, munkáltam, tűrtem és szenvedtem egész életemben.
A nép javáért teszem ki magamat most is a zsarnokság minden bosszújának, a nép javának kívánok élni utolsó lehelletemig.
Ezeket nem dicsekvés gyanánt említem, mert a mit a népért tettem, nem érdem, hanem csak kötelesség. De említem azért, hogy elmondjam, mikint okom van kívánni, hogy az én szavamnak hidjetek, mert én nektek igazat szólok, mintha Isten ítélő széke előtt állanék. A martiusi törvények robotot, dézmát eltörültek, s a népet szabaddá tették.
Ezen törvényeknek örvendezni senkinek több oka nincs, mint Békés vármegye népeinek; mert ezen megye földjét az Isten termékenységgel, bőséggel áldotta meg; s a martiusi törvények után Békés lakossainak csak munkás iparkodásra van szükségük, hogy jólét vegye körül lépteiket, s a szabad hazának boldog gyermekei legyenek.
Mi kik e törvényekért, a népnek ezen szabadságáért küzdöttünk, azt reménylettük, hogy Békés vármegye népe áldani fogja értök emlékezetünket, nem pedig azt, hogy a szabadságból féktelenségre fajul, s mert sokat nyert a törvény által, telhetetlen vággyal még más tulajdona után nyujtja ki erőszakos kezeit.
A mint hallom, a legelő lekülönítéséveli elégedetlenségből származnak ezen nyugtalanságok.
Erre azt adom tudtára Békés vármegye népeinek, mikint csudálkozni kell minden józan embernek, hogy a Békés megyei nép míg robotozott, s kilenczedet adott, a legelő elkülönítését jótéteménynek tekinté, most pedig miután szabaddá lett, e miatt is békétlenkedik, és éppen Békés vármegye népe békétlenkedik, hol egy-egy telek után annyi legelő van legtöbb helyütt kihasítva, hogy az országnak számos vidékein egy-egy telek összesen nem megy annyira.
Azonban meg kell a népnek komolyan mondanom, hogy ha bár imitt amott oka volna is a legelő elkülönítésével meg nem elégedni, rabláshoz, erőszakhoz, foglalásokhoz nyulnia nem szabad, hanem törvény útján kell panaszának orvoslását keresnie.
Ahol legelő elkülönítése történt, vagy egyesség, vagy bírói ítélet által történt. Mind a kettőnek szentnek kell lenni, mint addig, míg bírói ítélet által meg nem változtatik.
Panaszkodni szabad, a bírához folyamodni lehet, új pert kezdeni nincsen megtiltva, és a bíró ítélni fog az ország törvénye és az Isten igazsága szerint. Én pedig, mint az ország kormányának elnöke ügyelni fogok, hogy a népnek igazság szolgáltassék.
De erőszakkal, önhatalommal felforgatni a megkötött egyességeket, a bírói ítéleteket nem szabad, mert ez nem volna egyéb, mint rablás, erőszak s a polgári társaság minden kötelékeinek össze szaggatása; mit a kormánynak tűrnie nem szabad, mert különben az ország egy rabló tanyává válnék, hol csak az erőszak, az ököljog uralkodnék, és nem a törvény, nem az igazság.
Ti köztetek atyámfiai számosan vannak, kiknek peres ügyük volt más lakos társával; melly ügyet vagy egyesség útján magatok közt elintéztetek, vagy pedig bíró elítélt. Mit mondanátok ahoz, ha már most a meg nem elégedő fél erőszakkal rajtatok menne, s kiforgatna lakházaitokból, erőszakkal elvenné birtokaitokat, mert azt hiszi, hogy neki ahhoz joga van.
Polgári társaságban törvénynek kell uralkodni, nem erőszaknak.
Hát még mit mondjak ahoz, hogy némellyek, mint például az orosháziak, annyira vetemedtek, hogy puszta részeket, mások kétségtelen tulajdonát, mit haszonbérben bírnak, most erőszakkal el akarják tulajdonítani, s a haszonbért megtagadják.
Nem tudja-e az orosházi nép, hogy ez rablás, mit Isten törvénye tilt, a földi igazság pedig megbüntet?
Amott dúl szomszédságtokban az oláh, a rácz pártütés. Ezek is azt teszik, hogy rabolják a mások tulajdonát. Azt akarja-e az orosházi nép, hogy az ország által akkint tekintessék, mint az oláh s a rácz pártütő?
Hát ha ezen rablók beütnének Békés megyébe, s el akarnák, foglalni a nép földjét, a nép vagyonát, nemde megkívánná a nép, hogy a kormány védje őtet, a rablók foglalása ellen? Mikint felejtkezhetik tehát el magáról annyira, hogy most ő nyúl erőszakkal mások tulajdonához.”
„Azért hát én az Isten és a Haza nevében kérlek, egyszersmind a törvény nevében adom tudtotokra, legyen béke köztetek; tiszteljétek a törvényt, engedelmeskedjetek a kormánynak, s ne sértsétek meg a tulajdon szentségét erőszakkal.
De midőn az Isten és a haza nevében kérlek, egyszersmind a törvény nevében adom tudtotokra, hogy rendbontásaitokat a kormány tűrni nem fogja s a bűnösök kérlelhetetlenül bünhődni fognak.
És ezért adom tudtotokra, hogy a kormány részéről Bogyó Sándor országgyűlési képviselő úr teljhatalmú országos biztosul kiküldetett Békés vármegyében a törvények uralmát, a rendet, a birtokok sérthetetlenségét s a tisztviselői tekintetet, szükség esetében katonai karhatalom használatával is helyreállítani. Iránta a törvény nevében engedelmességet parancsolok, az Isten és haza nevében még egyszer kérlek, ne hozzatok féktelen kicsapongásaitok által veszélyt magatokra, veszélyt e szegény hazára, mellynek úgy is annyi ellensége van.”
KÖM. XIII. 673–675.