„Míg seregünk van, van hazánk”

(1848. december 31. reggel 9.)

(A Görgeihez intézett levél Kossuth szempontjait, bátorítását, de szorongásait is jól tükrözi.)

 

„Bizonyos-e Ön, hogy a centrumban nem hagy ellenséget, melly Budára jöjjön – avisirozta-e [tájékoztatta-e] Lázárt, hogy mit tegyen?

Az ellenség mozdulatai határoznak, én innen sem nem dirigálhatok, sem nem akarnám, ha tudnám is.

Én csak a czélt mondom ki, mellyet Ön, tisztelt Barátom szeme előtt tartand. 1-ör verje meg az ellenséget, ha lehet, csináljon a nemzetnek jó újesztendőt. 2-or, ha ez nem lehet, tartsa meg az országnak a sereget, arra hozva azt a megsemmisítést kikerülő biztosságba, a merre lehet. Eszéknek, ha lehetséges, ha nem lehetséges, erősen tartva a positiokat Budára, úgy, hogy a hídon csapatonkint átvonulhasson. Ez nagy feladat, igen nagy, de csata vesztés esetére attól függ a haza sorsa.

Míg seregünk van, van hazánk.”

KÖM. XIII. 932–933.




Hátra Kezdőlap Előre